Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

mi eredménye, mert bármit ígért volna is a nádor, ígéretei teljesülését semmi sem garantálhatta, hiszen az országgyűlés minden további nélkül érvényteleníthette volna azokat; de különben is így a bán, és ez a lényeg - minek a tárgyalás, hiszen neki nem természete tárgyalni, három-négy napon belül úgyis sor kerül a véres döntésre. A nádor egy őrnagy útján még egyszer felszólította Jellacicot, hogy tegyen eleget írásban vállalt kötelezettségének, de hasztalan. A főhercegnek, bár nem ismerte a bán eljárásának valódi okait, rá kellett jönnie, hogy felső helyről érkező biztatás hiányában aligha mert volna vele Jellacié ennyire megalázóan bánni. A dinasztia-tag végleg legyőzte benne a nádort, akinek tisztségéből folyóan Magyarország érdekeit kellett volna képviselnie és szolgálnia. A béketárgyalásoknak még elkezdését is meghiúsultnak látva, pontosan követte Ferdinánd utasítását. Előbb még megtette a sereg ellátására, koncentrációjára, visszavonultatására és Martonvásárnál történő hadrendbe állíttatására a szükséges intézkedéseket. Azután a vezényletet anélkül, hogy távozásának végleges voltát a katonaság tudomására hozta volna, átadta Móga János altábornagynak, ő maga pedig szeptember 22-én Budára indult, ahova az éjszakai órákban meg is érkezett. Éppen e nap délelőttjén számolt be Deák a bécsi Reichstaghoz általa vezetett országgyűlési küldöttség útjának sikertelenségéről. Ennek ismeretében javasolta Kossuth megkérdeztetni Batthyányt: mivel egyetlen ember aligha tudja a kormányzás minden ágát irányítani, nem érzi-e annak szükségét, hogy a kormányzásban és a honvédelem szervezésében a Ház rendkívüli segítséget nyújtson neki? Ha pedig az országgyűlés igenlő választ kap, a kormánylistát pedig még mindig nem hagyta jóvá az uralkodó, akkor vagy Batthyány miniszter jelöltjei foglalják el miniszteri székeiket, vagy a Ház lesz kénytelen egy bizottságot küldeni a kijelölt miniszterelnök mellé és támogatására. Kossuth kétségtelenül arra a hattagú választmányra gondolt, amelynek a képviselők szeptember 21-én ismertetett szavazatai alapján öt - egészen vagy részben radikálisnak tartott - társával együtt ő is tagja lett. Batthyány sejtette, hogy Kossuth ezt a tőle eltérő szellemiségű tagokból álló bizottmányt a végrehajtó hatalomban kívánja részeltetni. Ezért a Kossuth egyhangúlag elfogadott indítványa alapján kijelölt küldöttségnek azt a választ adta, hogy ha a Ház bízik benne, akkor segédek nélkül, önmagában is elég erőt érez a kormányügyek vitelére. Mivel azonban kellemetlen és kedvezőtlen fejlemények jöttek közbe, már másnap, azaz 23-án délelőtt - számos más képviselővel együtt - magához kérette tanácskozásra a szóban forgó választmány tagjait. Szeptember 18-án a Wessenberg elnöklete alatt ülésező osztrák minisztertanács az alábbi határozatot hozta: Mivel az a 14 nap, amelyet az uralkodó augusztus 31-én határidőül tűzött ki a magyar kormánynak arra, hogy válaszoljon az ausztriai minisztertanácsnak a két fél megegyezése módozatairól és a Pragmatica Sanctio szükséges fenntartásáról szóló Államiratára, már letelt, és semmi eredmény, külön előterjesztésben kell megkérni őfelségét: emlékeztesse az ügyre a nádort, és szorítsa rá őt a várt felelet haladéktalan kieszközlésére. És a király István főherceghez intézett szeptember 19-ei leiratában valóban reményét fejezte ki, hogy a nádor végre megszünteti azon akadályokat, amelyek &s 82 «&•