Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

E lépésekre ajánlásokat is téve, többek közt indítványozta, hogy a Ház válasszon egy bizottságot, amely a horvát ügyben a kormány által rendelkezésére bocsátott adatok és dokumentumok alapján a kormánnyal együtt terjesszen be javaslatot az országgyűlésnek, mert így nagyobb lesz annak a súlya, mintha javaslatával a kormány egyedül állna hivatalosan elő. Vagyis: a Ház, kiküldöttjei útján, a vonatkozó törvénytervezeteknek már végleges megszerkesztésében is vegyen részt, hogy azok elfogadása eleve biztosított legyen. Másik fontos indítványa az volt, hogy - Batthyányék küldetésének támogatásaként - indítson az országgyűlés a királyhoz egy küldöttséget az uralkodó Magyarországgal kapcsolatos álláspontjának és annak megtudakolása végett: akar-e Ferdinánd megtenni mindent, ami a nemzet létének megtartásához szükséges? Ha a király nem fogadja a deputációt, vagy 48 órán belül nem ad néki választ, a nemzet megérti, hogy Bécsnek mi a valódi szándéka. A Ház a fenti javaslatokat - a horvátügyi választmány tagjainak számát tizenkettőben, a bécsi küldöttségét százban szabva meg - egyhangúlag fogadta el. A szeptember 8-ára tervezett országos bankettet és kormányellenes tüntetést Kossuth türelmet is kérő fellépésének hatására halasztották el egyelőre annak baloldali szervezői. A nádor viszont - a Batthyánynak írt fenti válaszlevele szerint - a 4-én történtekből más következtetésre jutott: ha a 100-as küldöttséget az udvarban visszautasítják, vagy elhárító, illetőleg nem megnyugtató választ kap, akkor Pest-Buda nagy válság elé néz; mert vannak, akik eddig királyhűségükről szónokoltak ugyan, de hajlamosak arra, hogy a tömeget tévútra vezessék és nyílt forradalomba vigyék át. Ezért ő Batthyány ismert lojalitására épít és reméli, hogy - ha nem is maradna meg miniszterelnöknek - ismert energiájával oly fordulatot adhat a dolgoknak, amelynek folyományaként elmaradnak az egyébként várható szomorú következmények. A nádor nem részletezte, így valójában fel sem fedte, hogy tulajdonképpen mihez kéri Batthyány lojalitását. Hallgatott arról, hogy egyidejűleg Ferenc Károly főhercegnek is írt. Vonatkozó levelében a szeptember 4-ei események hatására ama véleményének adott hangot, hogy ha a legrövidebb időn belül nem jön közbe valami döntő dolog, Magyarországon a történések könnyen antidinasztikus irányba fordulhatnak, főleg akkor, ha azok kezébe kerül a hatalom, akik ilyen céllal akarnak élni vele. István főherceg úgy értékelte a helyzetet, hogy a létező magyar kormány aligha tarthatja magát, félreállása-állítása esetén pedig csak két variáció képzelhető el: a hatalmat vagy - példájára a francia forradalomnak - a törvényhozó testület, vagy ő - a nádor - ragadja meg és használja a dinasztia érdekében azt; egyébként azt is remélhetőnek vélte, hogy a képviselőknél élvezett bizalma folytán maga a Ház ajánlja fel neki: az ország megnyugvásáig maga vegye kezébe a hatalmat. Ebben az esetben pedig lehetősége nyílnék az országgyűlés feloszlatására, a népgyűlések betiltására, a tüntetések meggátlására, a Vay Miklóshoz és Perényi Zsigmondhoz hasonló szellemű politikusoktól vezetendő kormányhivatalok felállítására; hatalmát egyszersmind a szerb és horvát zavarok megszüntetésére, valamint a bánnal történő békekötésre használná fel. A császár és a címzett - azaz Ferenc Károly beleegyezése nélkül mit sem tesz; ezért ha tervét helyeslik és a dinasztia megbízik benne, hatalmaz-sri 64 «*•