Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

Varga János BATTHYÁNY ÉS AZ 1848. ÉVI SZEPTEMBERI VÁLSÁG 1848. augusztus 25-én a magyar minisztertanács a horvát bán felgyorsuló háborús készülődéseinek, a délvidéki szerb felkelésnek és a megkezdett osztrák-olasz béketárgyalásoknak együttes hatására úgy döntött, hogy a kormány számára felhatalmazást kér az országgyűléstől a magyar-osztrák viszony tárgyalásos úton történő - ahogy fogalmazott - „kiegyenlítésére", továbbá felszólítja a Házat: emlékirat formájában forduljon a bécsi Reischstaghoz azzal a kívánsággal, hogy ő meg az ausztriai kormánynak adjon ugyanilyen felhatalmazást. Konkrét lépés azonban nem követte az állásfoglalást. Az augusztus 27-ei kormányülés viszont azt határozta el, hogy a képviselőház elé terjeszti azt a Deák-fogalmazta törvényjavaslatot, amely hét pontba foglaltan a horvátok úgyszólván összes nemzeti kívánságát teljesítette volna, és amelyekben a kormány Magyarország nevében „a békés kiegyenlítésnél megegyezhet"; de ha Horvátországban ezzel sem érik be, akkor Magyarország - fenntartva a magyar tengerpart és Fiume birtoklását - az „elválásra", a puszta szövetségi viszony elfogadására is rááll. A kormány képviseletében Batthyány miniszterelnök és Deák Ferenc 29-én Bécsbe indultak azzal a feladattal, hogy eszközöljék ki az uralkodónál olyan parancsok kiadását, amelyek véget vetnek a szerb felkelésnek és leállítják Jellacic háborús előkészületeit. A minisztertanács a magyar igény nyomatékossá tétele végett felhatalmazta Batthyányékat a horvát ügyben hozott döntéseinek ismertetésére és arra, hogy azok törvényhozási elfogadtatásáért az udvarban kezességet vállalhassanak. Egyébként a képviselők szeptember 2-án zárt ülésen és Kossuth előterjesztésében megismerkedtek a vonatkozó törvényjavaslattal. Batthyányék feladatai közé tartozott az is, hogy személyes közbenjárásukkal vigyék keresztül a Ház által már megszavazott és másnap, végső és hiteles formába foglaltan utánuk küldendő két törvényjavaslat királyi szentesítését. Ezek egyike a kormányt hatalmazta fel arra, hogy a szükségletek fedezése végett hitel formájában 61 millió forint értékű, nem kamatozó bankjegyet bocsásson ki. A másik az önálló magyar katonaság alapjait megteremtő újoncozást tárgyazó törvénytervezet volt. Végül a két kormánytagnak arra is meg kellett volna kérnie Ferdinándot, hogy - augusztus 20-án tett ebbéli nyilatkozatának megfelelően - szeptember 17-én személyesen zárja be az országgyűlést. Az uralkodó még aznap fogadta őket, de helyzetismertetésükre, a horvátokhoz és a Magyarországon létező katonasághoz kibocsátani kért előterjesztéseikre azzal reagált, hogy beszéljenek Latour ausztriai hadügyminiszterrel is. Fel is keresték őt, de csak mint magánszemélyt, mert a fenti kérések teljesítése, közjogilag teljesen helyes álláspontjuk szerint, nem függhet az osztrák kormánytól. Neki is előadták a fentieket és átnyújtották a kibo4fS 61 «^.