Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége a legújabb kutatások tükrében

házott Beöthy kijelentette, hogy bízik a hadügyminiszterben, és amíg új fővezért nem találnak - Bechtold főparancsnok ugyanis lemondott -, addig ezt a feladatot Mészáros lássa el, „oldala mellett" Bakonyi ezredessel. Mészáros szeptember 8-án igen ingerülten válaszolt erre, a minisztertanács nevében kelt levélben, pontokba szedve érveit. A tőle várt sikert, Szenttamás bevételét csak újabb erősítések esetén tartotta elképzelhetőnek. Majd a személye és a tábor tisztikara elleni bizalmatlanságra utalva megjegyezte, hogy az nem használ a lelkesedésnek. Hozzátette: „Én még mindig megmondtam győződésemet, ha ezen győződésem nem illik be a kormányhoz, tessenek vele parancsolni máskép." Végül a szokásos udvarias záróformula helyett így fejezte be a levelet: „Isten éltesse a Ministériumot"

1 A minisztérium akkor a Batthyányi elnöki feladatkörében helyettesítő Klauzál Gábortól, a Batthyányt a honvédséget és a nemzetőrséget érintő ügyekben helyettesítő Szemere Bertalanból, aki Mészáros távollétében a honvédelmi minisztériumot is felügyelte, továbbá Kossuthból és Eötvösből állott. Mészáros ingerültsége nyilvánvalóan a vele levelező Szemere, valamint Kossuth ellen irányult. Főleg Kossuthot tekintette legfőbb kritikusának, amit a Kossuth Hírlapja kitételei alapján igazoltnak is látott.

71 A kiadásra került iratok magyarázatot adnak Kossuth és Szemere 1848 novemberében, a kormányalakítási kísérlet idején tapasztalt feszültségére is. Szemere a szeptemberi napokban - mint jeleztük - egyszemélyben intézte a fegyveres testületek ügyeit. Kossuth szeptember 6-án ebben a minőségében kereste meg egy hosszú levélben Szemerét egyrészt azzal, hogy a Kossuth-szabadcsapat szervezőjét, Szalay Lászlót legalább alezredesnek kell kinevezni, továbbá pontokba szedve tulajdonképpen tanácsokat adott kollégájának. A levél befejezésén érződik a neheztelés, hogy a hivatalával és lakásával Budán tartózkodó Szemere nem kereste a kapcsolatot a Pesten tartózkodó Kossuthtal: „Két óráig kellett írnom, mert ma nem találkoznánk, pedig mindkettőnknek kevés ideje van az írásra, nagy események előestéjén vagyunk, gyors és szigorú intézkedésekre van szükségünk."

12 A kormány lemondása után nincs dokumentálható írásos kapcsolat Kossuth és a kormányalakítással újból megbízott Batthyány között, kivéve azt a szeptember 14-ei rövid, nem sajátkezű levelet, amelyben közli, hogy tárcájának ügyeit átadta Pálffy János államtitkárnak.

73 Szemere viszont szeptember 17. és 21. között öt ízben is megkereste Batthyányt, részben információival, részben tanácsaival, így neki köszönhető, hogy Gaál Miklós nyugdíjazás előtt álló mérnökkari ezredest, későbbi tábornokot visszatartották a honvédseregben végzendő szolgálatra.

74 Ezek a levelek, amelyek közül egyesek iktatásra kerültek Batthyány elnöki iratainak sorozatában, mások a nem iktatott levelezés között maradtak, nem lehettek ismeretlenek a novemberben Kossuth elnöki titkáraként működő Csernátoni Lajos, a Marczius Tizenötödike főmunkatársa számára. Ez lehet magyarázata annak a hangnemnek, ahogyan a november második felében Kossuth és Szemere között a kormányalakítással kapcsolatban kölcsönös szemrehányásokkal teli levélváltás alkalmából a jól értesült Csernátoni a lap november 22-ei számában emlegette Szemerét. Utalva a korábbi, a „göndörhajú Bertalan úrfira" tett csipkelődésükre, azt azzal magyarázta, hogy „nem kellett volna magát annyira oda csatolni a batthyanís*s 54 «*.