Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)
Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége a legújabb kutatások tükrében
2. János főherceg és a horvát-magyar viszály A Jellacictyal való találkozásra Innsbruckban hiába várakozó Batthyány június 10-én - tehát még elutazása előtt - kieszközölte, hogy a király az engedetlen bánt minden polgári és katonai hivatalától mentse fel. Ugyanezen a napon a Batthyányt miniszterelnöki tisztségében helyettesítő Széchenyi István és a nádor folyamodványban sürgette, hogy a felség jöjjön Budára, a horvátokkal való ellentét rendezésére pedig azt javasolta, hogy azzal János főherceget kellene megbízni. István nádornak egyidejűleg János főherceghez intézett leveléből az derül ki, hogy a felkérés ötlete a napokban Innsbruckból visszatért Eötvös Józseftől származott. 36 Esterházy Pál, a király személye körüli miniszter már június 15-én jelentette, hogy János főherceg hajlandó elfogadni a jelölést, 17-én pedig arról tudósított, hogy Jellacic az előző napon megérkezett Innsbruckba. 37 Mivel a király parancsa ellenére Jellacié szándékosan késlekedett, és e mögött az udvari körök bátorítását lehetett sejteni, Batthyány ezeknek a támogatóknak helyzetét megnehezítendő, a bánt hivatalából felfüggesztő királyi kéziratokat június 18-án a Közlönyben, 19-én pedig a Wiener Zeitungban közöltette. Június 19-én a király fogadta Jellacicot, és Esterházy jelenlétében elmarasztalta nem annyira késedelme miatt, hanem azért, mert felsőbb engedelem nélkül összehívta a horvát tartományi gyűlést. (Igaz, erre hivatkozva késett.) Még aznap kitüntető kedvességgel fogadta a bánt „mint magánembert" Ferenc Károly főherceg és felesége, Zsófia főhercegnő. 38 Ezekben a napokban Innsbruckban tartózkodott János főherceg is, aki szintén találkozott Jellacictyal. Esterházy már június 17-én jelentette, hogy a császár Bécsből való távolléte idejére János főherceget nevezte ki helyettesének (alteregojának), 21én pedig továbbította annak a királyi meghagyásnak a másolatát, amely a horvát-magyar viszályban közvetítőnek nevezte ki János főherceget. 39 Ettől a pillanattól a korántsem elfogulatlan főherceg aktívan beavatkozott a fejleményekbe, és - megállapíthatóan - az ő kezdeményezésére lépett fel egyre határozottabban az osztrák minisztérium a magyar kormánnyal szemben. 40 Személyesen találkozva Jellacictyal, egyetértett a neki nyújtandó támogatással. A császár képviseletében Bécsbe érkezve, erre azonnal alkalom is nyílott. Jellacictyal Innsbruckban nem közölték az őt tisztségeitől megfosztó dekrétumokat, így arról csak a Wiener Zeitungból értesült. Zágrábba érkezése előtt szerzett tudomást „a sváb király" perfidiájáról a horvát tartománygyűlés, amelynek felháborodásáról Dahlen vezérőrnagy jelentett Latour hadügyminiszternek, aki erről a június 25-ei minisztertanácson számolt be. Másnap elkészültek az írásos előterjesztések, amelyeket a császárt helyettesítő János főherceg elé terjesztettek. Június 27-én megszületett a döntés, hogy előbb János főherceg hivatalosan tájékoztatja István nádort közvetítői megbízatásáról, és ezt követi majd a kormány jegyzéke. 41 János főherceg levele - „a két nemes szívű nemzet közötti megzavart béke'" feletti sajnálkozás mellett - a feleknek a „semleges" Bécsben történő találkozását javasolta, valamint „minden ellenségeskedés és minden ingerlő készülődés" teljes leállítását. 42 Két nap múlva követte ezt az osztrák kormány kollektív jegyzéke, amely mindenekelőtt sajnálkozott azon, hogy a magyar minisztérium válasz nélkül ^5 48 «^
