Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Erdődy Gábor: Batthyány Lajos Magyarország nemzetközi mozgásteréről

jék, s e szétbomlásban temesse el a felséges ausztriai ház dicsőséges lételét."

18 A vázolt fenyegetéssel a magyar és a Habsburg érdekek közösségét állította szembe, kifejezve elszántságát, hogy a béke megőrzése érdekében „részünkről nem csak elnyomási szándok fenn nem forog, de sőt a kapcsolt országokat nemzetiségökben, jogaikban és szabadságaikban fenntartani, ezen jogokat és szabadságokat minden méltányos és igazságos engedélyekkel gyarapítani"

19 készek vagyunk. Az önvédelmi készülődést és a dinasztikus hűség legszebb megnyilvánulásának minősítve, hozzátette ugyanakkor azt is, hogy „felséges urunk magyar királyi koronájának épségét s hazánk törvényes önállását bármi áron megvédjük",

80 s mivel „koronánk épségének védelmére teljes erővel készülni kötelességünknek tartandjuk, a kapcsolt országok erőszakos elszakadását sokáig tétlenül nézni, a király iránti hűség s nemzetünk becsülete nem engedi."

81 Számos korabeli dokumentum egyértelműen bizonyítja, hogy Batthyányék külpolitikai gondolkodását nem naiv illúziók jellemezték. A tavaszi forradalmi fordulat óta lejátszódó változásokat a miniszterelnök pontosan és folyamatosan nyomon követte, s a kedvezőtlen fejlemények mögött meghúzódó erővonalakat világosan felismerte. A magyar minisztertanács állásfoglalásáról Pulszky Ferencet tájékoztató, július 4-én írott levelében arra mutatott rá, hogy Ausztria kormányát valójában nem a horvát-magyar viszály, hanem „hazánk pénzes hadügyeinek önálló kormányzata nyugtalanítja."

8 Ennek szellemében mondta ki egyértelműen a minisztertanács július 5-én megszövegezett határozata,

83 hogy a magyar „el van határozva a magyar nemzetnek Ö Felsége által is szentesített önállóságából egy hajszálnyit sem engedni, s a szövetséges barátságra hasonló barátsággal, ellenségeskedésre jogszerű visszatorlással felelni"

84 Batthyány tudatosan készült a konfliktus esetleges kirobbanására, mivel pontosan ismerte Bécs valódi szándékait. Az udvarral folytatott megegyezési tanácskozások mérlegét megvonva, s a konfliktus valódi gyökereire rámutatva a minisztertanács augusztus 27-én megállapította, hogy „Bécsben ígéretet kaptunk csak, mert amit adtak is tényleg jobb kezükkel, azt ballal visszavezették, játszottak velünk, míg a reakció taraja az olasz háború szerencsés folyása következtében megnőhetett. Nem a vérontás az, amit bűnül hoznak fel ellenünk, hanem az a bajuk, hogy az egykori ellenzék jutott Magyarországon kormányra, ez az, ami a reakciónak borzasztó."

80 A háború közeledéséről augusztus 18-ai levelében tájékoztatta Szalay Lászlót, miszerint, A reakció már nyíltan lép fel, és többé nem titkolja szándékát és terveit. Magyarország van kijelölve első áldozatul ... előttünk legfelebb három hét van"

86 - és arra szólította fel frankfurti követét, hogy igyekezzék rábírni az egységparlamentet olyan függetlenségünk melletti megnyilatkozásra, amelyre támaszkodva felléphetne azon törekvésekkel szemben, „melynek diadala csak antigermán felsőbbséget tenne uralkodóvá Ausztriában"

81 Mivel a frankfurti parlament ekkor még osztotta a magyar álláspontot, augusztus 26-án sor került Szalay hivatalos fogadására az ideiglenes birodalmi kormányzó, János főherceg jelenlétében. Ezzel megnyílt az út Teleki Lászlónak a párizsi kormány előzetes hozzájárulását is magába foglaló, gondosan előkészített franciaországi diplomáciai küldetése előtt. A Batthyány aláírásával hitelesített, augusztus 29-ei keltezéssel ellátott megbízólevél ^38^