Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Erdődy Gábor: Batthyány Lajos Magyarország nemzetközi mozgásteréről

Április 15-én önálló minisztertanácsi állásfoglalás született „A? úri viszonyok megszüntetésére vonatkozó galliciaiak folyamodása tárgyában" *

6 amely utasította a külügyminiszter herceg Esterházy Pált, hogy a magyar minisztérium nevében is támogassa Bécsben a kérelemlevelet s „igyekezzék annyit kivinni számukra, mennyi a cseheknek máris megadatott, mindazon tekintetből, hogy a monarchiának egysége a sanctio pragmatica által velünk összekapcsolt tartományokban olly viszonyokat kíván, mellyek a mieinkhez hasonlítanak, mind azért, mert a lengyel jobbágyok nagy része ugyanazon rusznyák népfajhoz tartozik, melly hazánk felvidékének egy részét lakja, minek folytán hazánkban is könnyen elterjedhetnének azon mozgalmak, mellyek a kérelem megtagadása esetében Galíciában valószínűleg keletkeznének"*

1 Feltűnő volt a magyar kormány aktivitása egy nem hatáskörébe tartozó kérdésben, ami egyértelműen jelezte, hogy Batthyányék összbirodalmi ügyekben is fontosnak tartották hallatni véleményüket, kísérletet téve mozgásterük összbirodalmi szintre történő kiszélesítésére a közösnek minősíthető kérdésekben. A magyar példa követésére irányuló sürgetés pedig a kezdeményezés további kézben tartásának szándékát tükrözte a márciusi heteket követő időszakban. A lengyel kérdésnek Batthyány megkülönböztetett jelentőséget tulajdonított és a probléma végleges rendezéséhez kezdetben Ausztriától várta a kezdeményezést. Egyetértett a Pesti Hírlap április 7-ei értékelésével, mely szerint „Lengyelország Európának még most is vérző sebe; ... Meg vagyunk győződve, hogy Európában sem állandó béke, sem hoszasabb jövőre számolható új statusrendszer nem lehetséges, Lengyelország helyreállítása nélkül".

48 Baráti kapcsolatot tartott fenn Potockival és Lubomirskival, tárgyalásokat folytatott Czartoriskyval és Esterházy tiltakozása ellenére útlevéllel látott el emigráns lengyel főurakat. A helyreállítandó Lengyelországot, akárcsak Olaszországot, legtermészetesebb szövetségesének tekintette az abszolutizmus elleni küzdelemben. Arra az esetre pedig, amennyiben a német egység megteremtése időben megelőzné a lengyel újjászületést Galíciának ideiglenesen Magyarországhoz történő csatlakozásával is számolt.

49 Nagy figyelmet szentelt az április 12-ei tanácskozás az Al-Duna térségében lejátszódó eseményeknek is. Határozatában a kabinet rámutatott „a Duna torkolatánál fekvő tartományok jelen viszonyaira",

50 az „orosz érdeknek kedvező legújabb mozgalmak"-ra.

51 A magyar minisztertanács herceg Esterházy Pál külügyminiszterhez intézett utasítása ugyanakkor a regionális változások összeurópai kisugárzására is ráirányította a figyelmet: „az aldunai tartományokban megindult mozgalmak, ha kitörésig mennének, szomszédsági és nyelvi és vallási rokonsági kapcsolatuknál fogva a magyar és horvát határőrvidékre s Horvátországra, sőt Magyarország felvidékeire egészen Galíciáig oly zavaró befolyást gyakorolhatnának s oly gravitácionáíis irányt vehetnének, mely Magyarországon a ... közrend és nyugalom fenntarthatóságát nagyon kétségessé teszi, az ausztriai birodalom bomladozását előmozdíthatná, az angol befolyást az aldunai tartományokban csökkenthetné, a török birodalmat veszélyes illúziókba sodorhatná ... könnyen európai háborúhoz vezethetne"

52 A kormány a későbbiekben is nyomon követte a román fejedelemségekben lejátszódó eseményeket, a kibontakozó reformmozgalmakat, a cár ellenintézkedéseit, s a beavatkozását az európai közvélemény előtt legális színezetben feltüntető maniS?S 34 «*8.