Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)
Molnár András: Batthyány Lajos politikai szerepe 1848 előtt
a vármegyerendszer - az adminisztrátori rendszer bevezetésének következtében, valamint Eötvösék centralista kritikájának köszönhetően - két tűz közé szorult, Batthyány minden befolyását latba vetette, hogy elsimítsa a liberális tábor belső megosztottságát- Batthyány egyértelműen kiállt a megyei önkormányzatok hatáskörének fenntartására, sőt bővítésére törekvő municipalisták mellett, és nyomást gyakorolt a centralistákra, hogy hagyjanak fel a megyék elleni támadással. Az ellenzék legfőbb célja egyelőre nem a közigazgatás reformja, hanem az abszolutista kormányzat elleni izgatás kell hogy legyen - szögezte le Batthyány, és sikerült elérnie, hogy a centralisták mérsékeltebb hangnemben szerkesszék a Pesti Hírlapot. 1846 márciusában, a galíciai események hatására Batthyány is a - korábban általa keveset emlegetett - jobbágyfelszabadítást tekintette a legsürgetőbb feladatnak, és az örökváltság valamint a közteherviselés tervének népszerűsítését szorgalmazta. 48 Az 1847 júniusában jóváhagyott Ellenzéki Nyilatkozatban megfogalmazott liberális alapelvek és politikai célok túlnyomó többségét Batthyány már évek óta hangoztatta. Az Ellenzéki Nyilatkozatban érintett sérelmek valamint alkotmányos állást célzó törvényszerű biztosítékok és célszerű társadalmi reformok közül csupán Erdély, illetve a Részek Magyarországhoz való csatolásáról, valamint a magyar nyelv ügyében hozott törvények végrehajtásának akadályairól nem ejtett mindaddig szót. A legfontosabb reformkövetelések megfogalmazásában legfeljebb árnyalatnyi eltérések voltak Batthyány korábban kifejtett nézetei, valamint az Ellenzéki Nyilatkozat között. 49 Ismeretes, hogy Batthyány már évekkel 1848 előtt kapcsolatokat keresett az osztrák rendi ellenzékkel, valamint az itáliai és csehországi alkotmányos mozgalmakkal. Kortársait megelőzve hangoztatta, hogy Magyarország mozgásterét jelentős mértékben a Lajtán túli politikai viszonyok határozzák meg, tehát a magyar ellenzék és az örökös tartományok liberálisai is egymásra vannak utalva. Feltehetően Batthyány kezdeményezésére - mintegy diplomáciai üzenetképpen - nyilvánította ki az Ellenzéki Nyilatkozat, hogy a magyar alkotmányosság legszilárdabb biztosítéka a birodalom másik felének alkotmányos átalakítása lehetne. 50 Ugyanezen nézeteknek adott hangot Batthyány, amikor az utolsó rendi országgyűlésen a válaszfelirat főrendi vitájában a birodalom abszolutista kormányzásának és Magyarország alkotmányosságának összeférhetetlenségét feszegette. 51 1848 februárjának végén - állítólag - ugyancsak Batthyány inspirálására került be Kossuth felirati tervezetébe az örökös tartományoknak adandó alkotmány elvi követelése. 52 Batthyány egyébként ezen az országgyűlésen kevesebbet és visszafogottabban szónokolt, mint 1843/44-ben, sokkal inkább az ellenzék színfalak mögötti, taktikai irányítója volt. Mérsékeltebb nyilvános szereplésében közrejátszhatott annak felismerése is, hogy az országgyűlés egészének munkájában nem a korlátozott jogosítványokkal rendelkező felsőtábla a döntő tényező. Az ellenzék egyeztetett taktikájának megfelelően Batthyány is támogatta az országgyűlési hírlap tervét, ostorozta az egyoldalú cenzúrát, követelte az adminisztrátori rendszer megszüntetését valamint a Részek visszacsatolását, és újra hitet tett a közteherviselés elfo^5 18 «S*
