Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)
Gerő András: A hiányzó Batthyány-kultusz
a hiperdemokrata Kossuth és a paraszti népet szimbolizáló, addig huszadrangúnak tekintett Táncsics szerepét kezdte kiemelni. Molnár Erik, Mód Aladár, Révai József írásai mintegy anticipálták azt, hogy az 1943-ban a Szovjetunióban létrehozott Magyarországra sugárzó adót Kossuthról nevezték el. 9 A háború kimenetele a szélsőjobb és a Horthyrendszer összeroppanását jelentette, de azt is magában hordozta, hogy Magyarországon a kommunista világképhez idomított mitológia került kulcshelyzetbe. A folyamatot az egész kommunista korszakra szétsugárzó érvénnyel az 1948-as centenárium jelezte. 10 Az akkor megfogalmazott üzenet nagyjából így szólt: 1848 a magyar történelem legdicsőségesebb fejezete, mert a nép szabadságvágya, a nemzeti felemelkedés az igazi hazaszeretettel találkozva létrehozta a szabad emberek szabad Magyarországát. Személyileg is megtestesültek 1848 értékei, méghozzá Kossuth, Petőfi és Táncsics alakjában. Kossuth volt a független, szabad haza meg nem alkuvó képviselője, Petőfi a következetes demokrata, a népből nemzetet formáló akarat kifejezője, Táncsics maga a dolgozó nép: az a figura, akin keresztül demonstrálható a város és a falu dolgozóinak összefogása, továbbá az, hogy az igazi szabadság nem holmi jogi kategória, hanem a dolgozó nép felszabadítása az urak járma alól. 1848 tehát a dolgozó milliók ügye szempontjából, a velük azonosított nemzet és szabadság, valamint a mindezeknek teret adó független haza értékei alapján szent és sérthetetlen örökség. Ez az örökség pedig kizárólagosan a kommunistáké. 1848 örökösei mi vagyunk - mondták. Az örökség azért illette őket, mert a dolgozó nép felemelkedésén fáradoztak, mert a szabadságot hozták el, mivelhogy az elnyomókat felszámolták; mert ez volt a nemzeti érdek; mert csak így lehetett Magyarország ura önmagának, azaz független. Ezért - történelmi jogon - járt nekik a hatalom, ez igazolhatta kérlelhetetlenségüket a törvények között kibúvót kereső megalkuvókkal, összeesküvőkkel szemben. Igen, a meg nem alkuvó, következetesen radikális magatartás volt az egyetlen pozitív politikai viselkedésforma, és ezt a kommunisták jelenítették meg. Következőleg nemcsak történelmileg, hanem erkölcsileg is igazolható volt hősies harcuk az új és új álcát öltő ellenséggel szemben. Ma - 1948-ban - Rákosi Mátyás Kossuth Lajos. A kommunista - az eredeti nemzeti mitológiára épülő és azt egy irányban árértelmező - ideológia semmit sem kezdett az arisztokrata származású, liberális, de nem radikális Batthyányval. Az ünnepségeken alig került neve említésre, plakátokon nem dominált, sőt, időnként rávetült a „megalkuvókkal" való kollaborálás árnyéka. Batthyányi a kommunizmusban csend vette körül. 1956 sem csinált vele semmit - annál is kevésbé, mert a felkelők részben a kommunista rezsim által is használt nemzeti mitológiát fordították a rendszerrel szembe. Kossuth-címer, Petőfi Kör, nemzetőr-szalag - az 1848-as mitológia feltámadt, de mivel az eredetiben is Batthyány mártírként kapott helyet, ezért vele a harcoló forradalom semmit sem kezdett. (1956. október 6-ával igen, de ez nem önálló kultuszteremtési folyamat, csak a magyar históriában folytonossá tett vértanúság kinyilvánítása.) Batthyány az 1970-es, 1980-as években a demokratikus ellenzék magatartásában jelent meg. Az örökmécses, mint a levert 1956-ra és a kivégzi 130^.
