Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Gerő András: A hiányzó Batthyány-kultusz

mondta Deák: „Utcám már van, lakásom még nincs" - utalva ezzel arra a tényre, hogy bérelt helyen lakott.) Halálakor emlékét törvénybe iktatták, Gyulai Pál, ahogy a zenében Erkelt, a költészetben Aranyt, úgy a politikában Deákot jelölte ki mércének. Szobrát 1887-ben állították fel az akkori Ferenc József (ma: Roosevelt)-téren, a Lánchíd pesti hídfőjénél. A Huszár Adolf, Keszler Adolf, Mayer Ede, Stróbl Alajos által készített, a korban monumentálisnak számító alkotás a „haza bölcs"-ét ülve ábrázolja - ami jelzi: Deák nem a változás, hanem a stabilitás hőse. Batthyánynak nem jutott hely. Petőfi 1883ban városi és közadakozásból szobrot kapott, Kossuthot 1894-ben a főváros temette el és készíttetett számára mauzóleumot - de Batthyány kimaradt. Az 1848-as mitológia a társadalom - jelen esetben a város - szintjén érvényesült, akárcsak az országszerte elszaporodó Kossuth-szobrok esetében. Az állam azonban - mivelhogy a kivégzésért legfelső szinten felelős személy és a király azonos volt - hallgatott. A város is csak annyit tett Batthyányért, amit a rögzült mártírszerep és nem az egykori miniszterelnöki funkció indokolt. 1879ben az I. kerületben utcát neveztek el róla. Az elnevezési kedv bátorítást nyert az 1905-től 1910-ig tartó - hangos, melldöngető, ámde társadalmilag teljesen üres nemzeti ellenállást és koalíciós kormányzást magában foglaló - időszaktól. Újabb utca és tér kapta meg a gróf nevét, de az állam ekkor is óvakodott Batthyány Lajos előtérbe helyezésétől. Oly mértékben feloldhatatlan volt a Ferenc József-Batthyány viszonyból adódó feszültség, hogy még akkor sem tudtak vele mit kezdeni, amikor 1898-ban április 11-ét, az 1848-as törvények szentesítésének napját állami ünneppé tették. Logikus lett volna, hogy ha 1848 törvényesnek tekintett részét az április 11 -ei dátummal jeles nappá teszik, akkor a törvényesség személyi letéteményeseit, a kinevezett miniszterelnököt is kiemelik. Nem ez történt. A március 15-ével szemben kijátszani akart április 11-e is csonka maradt, merthát megintcsak erősebbnek bizonyult a szerep és a viszonyok összjátéka. Hiszen ha a miniszterelnök vértanú, akkor valaki az ő gyilkosa. A gyilkos pedig megnevezhetetlen - legföljebb a végrehajtót lehetett káromolni.

6 Elképzelhető, hogy egy Ferenc József nélküli békés dualista időszak politikai ideológiája hozzányúlt volna a Batthyány-jelenséghez. Lehet, de ezt már sohase fogjuk megtudni, hiszen a rendszernek mindössze két esztendeje maradt Ferenc József halála után. Két olyan év, amit a világháború véres és vesztes agóniája jellemzett és ahol az állam összes ideologikus energiája arra ment el, hogy a nagyszámú új halottból hőst faragjon. Vélelmezem, noha a dolog természetéből adódóan bizonyítani nem tudom, hogy a magyar demokratikus köztársaság megkísérelt volna Batthyánykultuszt teremteni. A Habsburgok nélküli és antihabsburgiánus Magyarország, a demokratikus-liberális elvekre épülő belpolitikai rendszer, Károlyi 48-as, függetlenségi pártbeli múltja sejtetni engedi, hogy az 1848-as mitológiát új szakrális elemekkel bővítették vagy legalábbis bővíthették volna. Batthyány pedig kínálta magát egy ilyen szerepre. De idő nem maradt a lehetőség beteljesítésére. Amennyire adódott (volna) Károlyiaknak Batthyány, annyira nem kínálkozott Kunéknak. A nemzetistent leváltani akaró, magát univerzálisnak <s« 128 s*6.