Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Molnár András: Batthyány Lajos politikai szerepe 1848 előtt

vánosság előtt is alig-alig mutatkozott. Megyéje közgyűlésein csupán néhány alkalommal vett részt, ám akkor sem kifejezetten politikai indíttatásból.

2 Arisztokrata körökben annál nagyobb meglepetést keltett, amikor 1839-ben, megjelenve az országgyűlésen, rögtön ellenzéki szellemben nyilatkozott. Batthyány Lajos gróf ellenzékivé válása nem köthető egyetlen eseményhez vagy indítékhoz. Családjának legkiemelkedőbb ősei ugyan többnyire udvarhű alattvalók voltak, akadtak közöttük azonban olyanok is, akik Bethlen Gábor vagy Thököly Imre felkeléséhez csatlakoztak, és fegyverrel harcoltak a Habsburgok ellen. A családi hagyomány tehát nem predesztinálta Batthyány Lajost sem egyik, sem másik szerepre, csupán arra ösztönözte, hogy őseihez méltó, kimagasló karriert fusson be. A robbanékony, heves természetű, sziklaszilárd jellemű és felvilágosult műveltségű grófból teljesen hiányzott a szolgalelkűség, sőt, mérhetetlen büszkesége és öntudata mintha valami elhivatottságtudatból táplálkozott volna. Úgy tűnik, egész életében vezérszerepre vágyott. Abban, hogy éppen az ellenzék soraiban talált rá önmagára, valószínűleg közrejátszott feleségének, valamint rokonainak és Vas megyei barátainak hatása, befolyása is. Apósának féltestvérei: Zichy Edmund és Eugén grófok, valamint sógorai: Zichy József gróf, Károlyi György gróf és Odescalchi Ágost herceg mind az ellenzék soraiban tűntek fel az 1839/40-es országgyűlésen.

3 Batthyány már közéleti pályafutása kezdetén világossá tette, hogy számára az alkotmányos jogok törvényes biztosítása és kiterjesztése jelenti a társadalmi reformok egyik legfontosabb feltételét. Legmélyebb politikai meggyőződésének adott hangot, amikor 1839 augusztusában kijelentette, hogy a liberalizmusé a szellemi hatalom, és a liberalizmus a szabadságjogok biztosításában látja a haladás feltételét.

4 „Koncentráció - a magyar és alkotmányos érzületet kiterjeszteni, divatba hozni"

0 - fogalmazta meg közvetlen politikai céljait 1839 augusztusában. 1839 decemberében kifejtett, érett, meggyőződéses reformerről árulkodó politikai programjában már mind konkrét reformköveteléseit, mind általánosabb politikai célkitűzéseit körvonalazta. Batthyány kiemelte a személyes kiváltságok eltörlését, a politikai jogok cenzus arányában történő gyakorlását, és a tulajdon szentségének tiszteletben tartása mellett az adók felhasználásának országgyűlési ellenőrzését. Hangsúlyozta továbbá, hogy a belső vámhatárok eltörlésével kell megvalósítani a szabad kereskedelmet, az ősiség, a kincstár örökösödési joga és a hitbizomány eltörlésével pedig a hitelviszonyok liberalizálását. Az alsóbb néprétegeket is be kívánta vonni a tudományos felvilágosításba és oktatásba, annak érdekében, hogy a felnövekvő generációk fogékonyabbak legyenek a politikai kérdések iránt. Mindezek mellett Batthyány általánosabban is szólt „minden rend, minden vallás, minden vélemény"

6 felszabadításáról, valamint egy mindenkit egyformán védő és boldogító alkotmány szükségességéről, arról, hogy „minden rend és vallás igazságos arányban képviseltessék"

1 a diétán és a megyegyűléseken. Utóbbi követelését Batthyány nyilvánosan is megfogalmazta az egyik főrendi ülésen, kijelentvén, miszerint az országgyűlés eljövendő koordinációjának az lenne a feladata, hogy „minden rendnek, minden testületnek, minden érdeknek méltányos és igazságos arányban eszközlendő representatiot dolgozzon ki".

8 Összecseng Batthyány megfogalmazásával az a titkosrendőri jelentés, amely a •a&> 12 «*.