Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Hermann Róbert: Újabb adatok a Batthyány Lajos elleni felségárulási perhez

Noha törött karom miatt igen szenvedtem, csupán magánemberként voltam jelen a parndorfi táborban, hogy az ellenem felvetődött, jellememet gyalázó szidalmak ellen igazoljam magam, avagy sokkal inkább a vétkesek nyomára bukkanjak. - Ott akkortájt meglátogattam Móga altábornagyot, aki akkor a legszomorúbb hangulatban a legmagasabb fokon kellemetlen helyzetéről panaszkodott, egyrészről a kapott parancsok által arra lévén kényszerítve, hogy a hadsereggel lépje át a cs. kir. határt, másrészről ellenállása esetén azt várhatván, hogy Pesten lévő hozzátartozói a nép bosszújának lesznek kitéve. Közölte velem még azon reményét is, hogy talán egy - a kiküldött parlamenter által várt - kedvező választ kap, és a határon történő átlépést elkerülheti. Én és Wenckheim Béla báró valóban a legbensőbb együttérzéssel viseltettünk ezen bátor öreg férfiú iránt, aki egy, csupán a körülmények hatalma által áldozattá váltnak tűnhetett csak számunkra. Miután a hadsereg Móga alatt Stixneusiedel felé nyomult előre, magánszemélyként én is elkísértem azt. Ott érkezett meg a kiküldött parlamenter Windisch-Grätz herceg őhercegsége manifesztumával, amelyben felszólította a hadsereget a cs. kir. zászlóhoz való visszatérésre. Móga ekkor egy tiszti gyűlést tartott, ahol mint néző, magam is közbeavatkoztam. Itt tudatta a gyűléssel e proklamációt, s egész felszólalásából azt a meggyőződést szerezhettem, hogy nagy mértékben hadserege visszatérése mellett, s ezzel együtt a határ átlépése ellen szólt. Előadta a neki küldött kormányparancs tarthatatlanságát, mely szerint egy részről az előnyomulással bízatott meg, másrészről felelőssé tették azért, hogy a hadsereget ne vesse kockára. Csány, a kormánybiztos, ezen gyűlés alkalmával szintén ellene volt [a határ átlépésének - H. R.]. Az osztrák tisztek nyíltan kijelentették, hogy a határt ellenséges szándékkal a továbbiakban nem akarják átlépni - a saj átlag magyar hadsereg azonban ezzel ellentétesen vélekedett, és Csány, valamint a többi kormánybiztosok azon igyekeztek, hogy a Kossuth-féle parancs követését elérjék. Engem ezen vita alkalmával - noha csupán nézőként - véleményem felől szintén megkérdeztek, erőteljesen Móga véleményét pártoltam oly értelemben, hogy ezen parancs teljesítése - a hadsereg kockáztatásának megtörténte nélkül - lehetetlen anélkül, hogy a legnagyobb felelősséget magára ne venné. Annál is inkább kötelességemnek éreztem Móga altábornagy támogatását, mivel teljes mértékben felismertem teljes, gyakorlati erőtlenségét, amely lehetetlenné tette számára, hogy a kormánybiztosok egyetértése nélkül kívánságát, a visszavonulást végrehajtsa. Miután ekkor azon indítványt tettem, hogy várjunk az előnyomulással, annál is inkább, mert amúgy is Kossuth érkezését várták a táborba, és ő maga saját felelőssége alatt a további hadműveleteket meghatározhatja - végezetül kemény küzdelem után megszületett a visszavonulásról szóló határozat, amelyet aztán rögvest azután végre is hajtottak. Azon közelebbi körülményekről, amelyet közepette később mégis ismét egy újabb előnyomulásra került sor a magyar határon át, saját tapasztalatomból mit sem tudok, mert akkortájt már Sopronban voltam. Csupán híresztelésként hallottam, hogy Kossuth az altábornagyot azzal fenyegette volna, miszerint további ellenszegülése esetén családtagjait minden további nélkül a népharagnak engedi által. sn 118 «*