Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)
Hermann Róbert: Újabb adatok a Batthyány Lajos elleni felségárulási perhez
hogy ez utóbbi, csupán rablással terhelt, és közönségesen kevésbé káros cinkos - szemben Batthyányval, mindenesetre kevésbé bűnös volt, - és hogy Batthyány vétkét jobban kiemeljem, Nagyméltóságod inneni távollétében, jóváhagyása feltételezésében úgy hittem, hogy Feketénél a megtörtént változtatást kell eszközölnöm, azonban semmiféle tekintet, legkevésbé az enyhítésé, vezérelt, - amit nem ismerek - és ha ezen nézetemmel hibáztam volna Nagyméltóságod ellen, a legalázatosabban kérem bocsánatát". 102 Alighogy Kempen ezt a remek, a gondolkodó parancsnok, a kemény hadfi és az engedelmes katona tulajdonságait egyaránt tükröző választ megírta, jött az újabb szemrehányás. Haynau október 9-én szintén Bécsben kapta meg Kempen október 7-ei jelentését, amiből megtudta, hogy Batthyányi nem kötél, hanem golyó által végeztette ki. Haynau iszonyúan dühös volt az immáron második enyhítés miatt, és kemény hangú levélben vonta felelősségre Kempent. A levelet Károlyi Árpád nem találta meg, azonban Kempen válaszlevele alapján is a gyalázatos jelzőt használta vele kapcsolatban. A fogalmazvány alapján most közölt szöveg ismeretében nincs okunk módosítani Károlyi Árpád értékelésén: „Nagy megütközéssel tudtam meg e hó 7-i, ad No. 2.054. számú, éppen most érkezett jelentéséből, hogy a felségáruló Batthyány Lajos gróf nem az ítélet szerint, kötéllel, hanem minden várakozás ellenére, lőpor és golyó által végeztetett ki. Az ilyen, felette súlyos bűnténynél, mint amilyen Batthyány grófé, valóban a legnagyobb fontosságú, hogy a megtorlás azon büntetés által történjék, amelyet a törvény az ilyen esetekre meghatároz, anélkül, hogy idétlen és rosszul értelmezett mellékes szempontok által eltérésekre csábíttatni hagynánk magunkat, és pedig annál is kevésbé, amikor ez egyáltalán nem áll azok felhatalmazásában vagy illetékességében, akik egy ilyen ítélet végrehajtására kötelesek. Az előttünk lévő esetben az önhatalmúság és az illetéktelen eljárás mértékét az a körülmény is növeli, hogy a bírósági bizottmány azon véleményt adta, hogy a bűnös kivégzése, figyelmen kívül hagyva a megkísérelt öngyilkosságot, kötél által is megtörténhetik. Hogy egyébiránt ilyen önhatalmúságot, az Ön máskülönben többször tanúsított körültekintése és helyes felfogása mellett a legkevésbé Méltóságodtól várhattam, különösen hozzá kell még fűznöm, s meg kell jegyeznem, hogy az Ön helyében semmi sem tartott volna vissza attól, hogy az ítéletet minden körülmények közepette szigorúan és szó szerinti értelemben végrehajtassam. Felhívom tehát Méltóságodat, hogy a fentebb megrótt eljárásról haladéktalanul és helytállóan feleljen, hogy azt Őfelségének, a császárnak legfelsőbb tudomására hozhassam. Mivel egyébiránt egy másik, Pestről érkezett jelentésből arról értesültem, hogy a felségáruló Batthyány halála előtt még így kiáltott, »éljen a haza«, ez további bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a vádlott fizikailag volt még annyira erős, és teljesen eszméleténél volt, hogy kötél általi kivégzése egyáltalán nem igényelt volna semmiféle különösebb előkészületet". 103 Kempent, a Fekete Imre kivégzésével kapcsolatos szemrehányás nem érintette különösebben, amikor azonban október 11-én megkapta Haynau levelét, naplójában szinte siránkozott: „Ez is olyan nap, amit az ember legszívesebben meg sem érne. Haynau táborszemagy éles szavakkal bírálja, hogy Batthyány Lajos nem az akasztófán végezte, hanem önhatalmúlag agyonlövettem; felszólít, hogy igazoljam maéT> 116 <**.
