Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Hermann Róbert: Újabb adatok a Batthyány Lajos elleni felségárulási perhez

Althann alezredest, a Sopron, illetve Vas megyék meghódoltatására kiküldött két cs. kir. különít­mény parancsnokait, hogy tartsák szemmel a Kő­szeg-Pinkafő közötti határszakaszt, mert a hírek szerint a magyar huszárok által Pinkafőre kísért személyek, köztük Batthyány Lajos gróf, átkeltek a határon. 2 Az elkövetkező napokban szintén Wei­den utasította Althannt, hogy szállja meg Batthyány ikervári uradalmát, kutassa át a kastélyt, s próbálja megtudni a tulajdonos jelenlegi tartózkodási he­lyét. 3 Tudjuk, hogy Batthyány ezekben a napokban Pesten volt. Mi lehetett tehát a hír eredete? Károlyi Árpád munkájában nem foglalkozott különösebben e kérdéssel, ami érthető is, hiszen az általa kutatott iratanyagokban nem található meg a Weiden első utasításának alapjául szolgáló jelen­tés. Az. intézkedés első magyarázataként azonban nem ez az alább ismertetendő irat, hanem az az ag­godalom szolgált, hogy a cs. kir. csapatok decem­ber közepén megindult általános támadása után Kossuth nyugati irányban ki akar szökni az ország­ból. Spannocchi altábornagy, a belső-ausztriai és il­líriai főhadparancsnokság vezetője december 25-én jelentette Weldennek, hogy a legutóbbi hírek sze­rint feltűnően sok idegen, és többnyire huszárok kíséretében tartózkodik Batthyány pinkafői kasté­lyában, és az érdeklődések során Kossuth és [nem létező] testvérbátyja nevét is gyakran hallani. Spannocchi jelentette, hogy Sankt Johannái és Laffnitznál egy század határőr, Hartbergben pedig egy kisebb különítmény figyeli a határt. 4 A Kriegsarchivban, a Laval Nugent táborszer­nagy vezette cs. kir. II. tartalék hadtest anyagában megtalálható az eredeti jelentés, amelyet a laffnitzi cs. kir. különítmény parancsnoka, von Zehunich főhadnagy küldött a Sankt Johannban lévő század­parancsnoksághoz december 26-án. Eszerint egy aznap Laffnitzból Pinkafőre küldött hírszerző jelen­tette, hogy előző este Batthyány Lajos miniszterel­nök és egy másik, ismeretlen úr 8 huszár fedezete alatt Pinkafőre, Batthyány grófné kastélyába érke­zett. A huszárok azonban azonnal a Rohonc és Kő­szeg közötti Pócsfalvára húzódtak, ahol állítólag je­lentősebb számú lovasság és gyalogság lenne talál­ható; a hátramaradt ismeretlen úr pedig Kossuth lenne. Ez a vélekedés annál is alaposabb, mert a hírszerző szerint az ismeretlen Magyarország leg­magasabb méltósága volna. A hírszerző azt is jelen­tette, hogy a pinkafői nemzetőrség fegyvereit ko­rábban letette, jelenleg azonban ismét megkapta, és hogy a cs. kir. hadvezérek, így Jellacic és Win­disch-Grätz Győrig vonultak volna vissza, és a népfelkelés minden oldalról megtámadta volna őket. A jelentés további része közli, hogy a pinka­fői nemzetőrség csak látszatra adta volna át fegyve­reit, most azonban ismét kiszolgáltatták neki azo­kat. Egyben javasolta a századparancsnokságnak, hogy a híreket közölje Spannocchi altábornaggyal, a grazi főhadparancsnokkal, és kérte, hogy Grazból küldjék oda Alois Bernath (Bernáth Alajos) pol­gárfit, aki Kossuthot arcról ismeri. Végezetül kö­zölte, hogy a pinkafői Batthyány-uradalom egészen elkülönült, ezért az éj folyamán észrevétlenül könnyedén megszállható. 5 A jelentés kivonatát Spannocchi rövidesen megküldte Weldennek. A szövegben Louis Bat­thyány helyett Luiberg Jani olvasható. 6 December 28-án továbbította a hírt Althann alezredesnek, a Vas megyét megszálló csapatok parancsnokának. 7 ^ 100«*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom