Melega Miklós (szerk.): Ágostai és helvét. A reformáció története Vas vármegyében (Szombathely, 2018)
A középkori Felsőőr (ma: Oberwart, Ausztria) lakói úgynevezett határ- őrszabadsággal bírtak, amelyet aztán országos nemesi ranggá emelt I. Károly király. A16. században a kisnemesek, akik egyes források szerint 64 családot tettek ki, élve az önállóság adta jogukkal, maguk választották meg vallásfelekezetüket. Ezzel a környék birtokosának, a Batthyány családnak is ellenálltak. A felsőőri reformáció legkorábbi adatai az 1570-es évekből maradtak fenn. Első lelkésze, Gaál János vezetésével a református hitelveket követték, jóval a lutheri és kálvini tanok Vas vármegyei hivatalos szétválása előtt. Az önállóság Batthyány Ádám 1633. évi rekatolizációja után nyert még nagyobb jelentőséget, mivel a Németújvári Egyházmegye megszűnte után Körmend esperesévé a Felsőőrön szolgáló Szeremley Jánost választották 1650-ben. Székhelye után nevezték el az egyházmegyét először Őrinek, majd Őrséginek, amelyet 1990 óta újra így hívnak. 1673-ban, német katonák közreműködésével, a katolikusok vették birtokba a templomot, a parókiát és az iskolát, elűzve a prédikátort és a tanítót. A hívek csak magánházaknál, pajtákban imádkozhattak és olvashatták az igét egészen 1683 júliusáig, amikor az 1681. évi 26. te. döntése értelmében Vas vármegyében egyedüli településként a reformátusok itt gyakorolhatták nyilvánosan vallásukat. Az 1700-as évek elején fagerendákból rótt, kazettás mennyezetű, zsúppal fedett oratóriumot építettek, amely 1773-ig fogadta a falu és a környék református híveit. A roskadozóban levő temp- lomocska helyére 1764-től akartak kőépületet emelni. A szervezést Szeremley Károly és Chernél László főgondnokok vállalták, akik a kérelmet személyesen terjesztették Mária Terézia királynő elé. Az építkezés csak 1769-ben indulhatott, amelynek költségeit a nagyobb összeggel adakozók-Szondy Zsuzsanna illetve Debrecen város - mellett a helybeliek biztosították. ▲ 1840. évi biblia mint családi kalendárium (Felsőőri Református Gyülekezet) Az 1773. január 10-én felszentelt templomot még 1 évtizedig látogatták a vidéki hívek, akik Chernelházától Iváncig csak itt róhatták le hitbéli kötelezettségeiket. A türelmi rendeletet követően az újjáéledő gyülekezetek önállóan működtek, így Felsőőr jelentősége csökkent. Az istenháza 1810- ben kapott tornyot, ezen 1907-ig kétfejű sas volt, emlékeztetve a rendeletet kibocsátó II. Józsefre. Az egyházközség életében „mozgalmas" évtizedek következtek, adósságokkal és a hívek bé- kétlenkedéseivel terhelve. Gueth Sándor lelkész (1857-1896) hitéletében megerősítette egyházát, az anyagi ügyeket rendbe tette, sőt arra is maradt energiája, hogy 1873-ban megírja annak történetét. , A felsőőri református templom (Fotó: Bartos Róbert, 2017)
