Melega Miklós (szerk.): Ágostai és helvét. A reformáció története Vas vármegyében (Szombathely, 2018)
A A Chernél család címere (Magyarország címeres könyve. Szerk. Alapi Gyula et al. Bp., 1913.146. tábla) 1 26 oo m á c i ó reformáció első szakasza alatt a főurak voltak az új hitfelekezetek legfőbb támogatói. Eleinte nem mindenki vállalta nyíltan új hitét, de a 16. század második felében alig található olyan család, amely ne tért volna át, maguk után vonva birtokaik lakóit. A magyar Nádasdy, Batthyány, Zrínyi, Erdődy uradalmak mellett a zálogos területek urai, mint Johannes Weisprach is csatlakoztak a vallásváltoztatókhoz.1 A hitélet tárgyi és személyi feltételeiről ők gondoskodtak. Udvaraikban humanista tudósokat, magas képzettségű prédikátorokat, orvosokat, rektorokat, tanítókat foglalkoztattak. Bőkezű mecénásként könyvek kiadását támogatták, több helyen nyomdát működtettek. Ez az állapot állt fenn egészen a katolikus hitre való visszatérésükig, amikor teljesen szakítottak a protestantizmussal. A gyülekezetek ezután lényegében önfenntartóvá váltak, az önálló egzisztenciával bíró köznemesek és polgárok segítségével. Akkoriban terjedt el a rendszeres adakozások, alapítványok létrehozása illetve a végrendeleti hagyományok szokása, amely a gyülekezeten kívül, a kollégiumok, líceumok valamint az egyházkerületek fenntartását, továbbélését biztosították. Az ellenreformáció évtizedeiben azonban az adományozók helyzete is nehezebbé vált, csak az igazán elkötelezettek és függetlenek maradtak meg felekezetűknél. 1646-ban az evangélikusok „leltárt" készítettek, hogy kiknek a támogatására számíthattak még, közöttük az alábbi családok szerepeltek: Sibrik, telekesi Tőrök, gersei Petheő, Nádasdi, Palásti, Guary, Dömölki, Jánosi, Ostffy, Hagymási, Maróthy, Balogh, Polány, Kéry, mankóbüki Horvát, Herte- lendi, Darás, Sághi, Hollósi, Kaczor, Szelestei, Darabos, Jobbágyi, Paty. Külön kiemelték Kőszeg város tanácsát, amely ekkoriban vette át részben Csepreg és a Nádasdy család szerepét, kollégiumot és nyomdát is fenntartott.2 Később az egyház szempontjából fontos famíliák,3 mint a Fügh, Czeke, Káldy, Mesterházy, Vidos és a Weöres is aktívabbakká váltak. Ezen ősi nemesi családok utolsó nagy képviselője Ostffy Lajos - főispán, országgyűlési képviselő -, aki hosz- szú éveken át működött az egyházmegye felügyelőjeként. A reformátusoknál ilyen összeírásról nem tudunk, de ott is sokan akadtak, akik generációkon keresztül anyagiakkal vagy munkájukkal jelentős segítséget nyújtottak hitsorsosa- iknak. Felsőőrön (ma: Oberwart, Ausztria) és az egyházmegyében is nagy szerepet játszott a Szeremley és a Chernél család.4 Utóbbiból Jób az artikuláris hely templomáért tett sokat; Sámuel öccse a pápai kollégiumra hagyta gazdag A Mesterházy Miklós címere a nemescsói templomban (Fotó: Bartos Róbert, 2017) könyvtárát;5 György, Gusztáv, Ferdinánd és Antal pedig a 19-20. században összesen több mint 60 évig töltötte be az Őrségi Egyházmegye gondnoki posztját. Fontos tevékenységet folytattak még a Dienesek, Nemesnépi Zakálokvagy Pálóczyak.6 Jegyzetek ’ Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. 1. köt. Sopron, 1924. (továbbiakban: Payr, 1924.) 237. p. 2 Payr, 1924.684. p. 3 Az egyes családok címereire lásd: J. Siebmacher's grosses und allgemeines Wappenbuch... Bd. 4.15. Abt. Der Adel von Ungarn. Bearb. Géza Csergheö, Iván Nagy. Nürnberg, 1893. (továbbiakban: Wappenbuch, 1893.) 775 p. Taf. 504; Bd. 4.15. Abt. Supplementband. Bearb. Géza Csergheö, Josef Csorna. Nürnberg, 1894. (továbbiakban: Wappenbuch, 1894.) 150 p. Taf. 102 4 Pataky László: Az Őrségi Református Egyházmegye története. Bp., 1992. (továbbiakban: 1992.) 184-185. p. Söptei Imre: A kőszegi Várkör 67. sz. ház építés és tulajdonlás története, 1767- 1952. In: Előadások Vas megye történetéről. 5. Szerk. Mayer László, Tilcsik György. Szombathely, 2010. 289-302. p. (Archivum Comitatus Castri- ferrei; 4.) 291-292. p. 6Pataky, 1922.415. p.
