Melega Miklós (szerk.): Ágostai és helvét. A reformáció története Vas vármegyében (Szombathely, 2018)

“ lutheri tanok gyors terjedésében szerepet játszott, hogy felismerték az t egyre népszerűbb nyomtatott termékek jelentőségét. Rövid idő alatt tud- Itak előállítani akár Újszövetségeket vagy teljes Bibliákat, de népszerűsítő műveket is terjeszthettek nagy számban.

Az első Vas vármegyei nyomdát Nádasdy Tamás költségén rendezték be Sárvár-Újszigeten. Az ötletadó Sylvester János lehetett, aki Biblia- fordításba fogott, és„melléktermékként" megalkotta az első magyar nyelvtant. 1536-ban jelentette meg Johannes Strutius nyomdász közreműködésével, aki nem sokkal ezután távozott onnan. Az Újszövetség 1541-ben készült Abádi Benedek segítségével. A Magyarországon kiadott első magyar nyelvű munka szép kiállítású, részben színes kiadvány, 100-nál több fametszet díszíti.1 Johannes Manlius igazi vándornyomdászként több vasi főnemesi udvarban megfordult. Németújváron (ma: Güssing, Ausztria) kétszer működött (1582-1585,1595-1597), jelentős munkája Carolus Clusiusnak a magyarországi növényekről írt latin-magyar szakszótára. 1587 és 1592 között Monyorókeréken (ma: Eberau, Ausztria) Zrínyi György támogatásával, többek között hadtörténeti és orvosi köteteket nyomtatott. 1605-ben bekövetkezett haláláig Sárváron is dolgozott, 1600-ban és 1602-ben.

Manlius műhelyét Farkas Imre vette át, aki 1625-től Csepregen alkotott, kiadásait a földesúr mellett az evangélikus egyházkerület is segélyezte. Utolsó munkáját 1643-ban készítette - Zvonarics Mihály és Letenyei István vitairatai -, de Nádasdy Ferenc katolizálása miatt távoznia kellett.2

Batthyány Ferenc 1615-ben vásárolt nyomdát a reformátusok számára, amelyet Németújváron helyezett el. 1617. évi próbanyomatát Johannes Korzenski készítette, de őt nemsokára Szepesváraljai Bernhard Máté követte. Munkái közül kevés maradt fenn, pl. Pathay Istvánnak a református vallásról szóló kötete. 1624-ben Pápára költözött.3

Ennek a nyomdának betűivel tűnt fel Tejfalun (ma: Mliecno, Szlovákia) a Wechelius család, amelynek egyik

tagja, András 1651-ben Kőszegre házasodott és műhelyét a városba költöztette, ennek bővítését az evangélikus egyházkerület támogatta. 1665- ig tartó működéséből alig maradtak fenn nyomtatványok. 1665-ben történt halála után a város átvette nyomdáját, amit Frankfurtból rendelt betűkkel újítottak meg.4

További sorsáról biztosat nem tudunk, de felvetődhet, hogy a 18. században Kőszegre feltételezett titkos nyomda használhatta. Az ellenreformáció szigorúan tiltotta protestáns művek hazai nyomtatását, csak külföldről lehetett engedéllyel

▲ A Sylvester János fordította Újszövetség címlapja. Hasonmás kiad. Bp., 2006.

20