Melega Miklós (szerk.): Ágostai és helvét. A reformáció története Vas vármegyében (Szombathely, 2018)
\ z 1781-ben kiadott türelmi rendelet a református felekezet hitéletét is újraélesztette. A frissen újjáalakult gyülekezetek éltek a lehetőséggel, anyagi erejüktől függően előbb kb. 6x10 m-es fatemplomokat (oratórium) ácsoltak - Senyeháza, Nagyrákos, Kisrákos, Szentgyörgyvölgy -, majd sorra épültek a téglatemplomok, ekkor még torony nélkül. Amelyik faluban nem tudtaktemplomot- Pankasz, Nemesnép, Molnaszecsőd, Kerkáskápolna - emelni, ott szép harangláb jelezte a reformátusok jelenlétét. A megépült templomok sok hasonlóságot mutatnak külsőleg: egyszerű tömegformálás, téglalapalakú hosszhajós alaprajz, világos és egységes téralkotás, puritán megjelenés, kelet-nyugati tájolás. Jellemző a később emelt, karzat feletti torony, általában barokkos sisakkal. A homlokzatok fehérek, barokk utánérzésű tagozatokkal. A belső tér a református liturgia szerint kialakított. A hajó oldalfalán szemmagasság felett a szószék, előtte az úrasztala, egyes helyeken keresztelőmedencével, körülöttük U alakban helyezkednek el a padok. Minden templom rendelkezik karzattal, ahol rendszerint orgona is áll. A templombelső fehér, csak a szószék és az úrasztali terítő hordoz díszítést. A19. századi templomok - Kisrákos, Kerkafalva, Sza- lafő - átveszik ezt a formát, s még a 20. században épülők is lényegében ezt az elrendezést alkalmazzák, hiszen a liturgia, az„lge-központúság"nem változott.1 Őrségi református haranglábak A harang nem csupán a templomi liturgia kelléke, hanem a közösség életének szervezője is. Jelzi az időt, a tüzet, a veszélyt, istentiszteletre hívja a híveket, de megkondul temetéskor is. Bánatot, örömöt egyaránt hirdet. Ahol nem volt torony, ott haranglábat állítottak a templom mellé, vagy a temető kapujába. A tornyokat, haranglábakat az ellenreformáció idején elkobozták a protestánsoktól. A gyülekezetek 1791 -tői állítottak ismét tornyokat az Őrségben. A haranglábak anyaga fa, kialakításuk nagy változatosságot mutat. Az egyszerűbb, földbeásott, egyoszlopos típus példája a kercai zártszoknyás harangláb 1877-ből. Fejlettebb szerkezetű a kétoszlopos, eredetileg szoknya nélküli, 18. századi eredetű bajánsenyei. A talpgerendára szerkesztett változat - Alsószenterzsébet, Csonkahegyhát (mindkettő Zala megye) - képviseli a másik csoportot, ezek is lehetnek nyitottak vagy zártszoknyásak. A legfestőibbek a négyoszlopos szoknyás típusba tartozók, mint az 1793-ban állított nemesnépi. Talán legismertebb az 1755 körül épült négyoszlopos, talpgerendás, nyitottszokA A türelmi rendelet másolata a Vas Megyei Levéltárban (Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára. VasVármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. Köz- és kisgyűlési iratok 114/1782.) nyás, zsúppal fedett pankaszi műemlék harangláb. Ide tartozik még a 18. századból származó molna- szecsődi, az 1790-ben ácsolt gödörházi és az 1810 körüli egyházashollósi. Némelyiket a katolikusok és reformátusok közösen - Egyházashollós, Szaknyér - használták. A haranglábak elhelyezése változatos, a nagyobbakat többnyire a település egy kitüntetett helyén, míg a kisebbeket útszélen állították fel.2 Sökfák A sökfa az őrségi reformátusok fejfája, elnevezése a süvegfa tájnyelvi formája. Általában tölgyfából készített egyszerű sírjel, amelyen díszítést alig találunk. A felirat csak az elhunyt nevét és életkorát tartalmazza, legA A pankaszi harangláb (Fotó: Bartos Róbert, 2017) 14
