Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Csekő Ernő: Kísértő múlt: a zsidóellenesség irracionális formáinak továbbélése egy tragédiába fordult képviselőválasztás kapcsán. Pincehely, 1901

Csekő Ernő KÍSÉRTŐ MÚLT: A ZSIDÓELLENESSÉG IRRACIONÁLIS FORMÁINAK TOVÁBBÉLÉSE EGY TRAGÉDIÁBA FORDULT KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KAPCSÁN. PINCEHELY, 1901 Tanulmányomban 1 az 1901. évi képviselőválasztások legsúlyosabb, öt halálos áldozatot és több sebesültet követelő választásával, azon belül pedig az erősza­kos eseményekben testet öltő zsidóellenességgel kívánok foglalkozni. Kísérletet teszek arra, hogy bemutassam, a zsidókkal szembeni túlkapásokban milyen sze­repet játszottak az általam összefoglalóan zsidóellenesség irracionális formáiként meghatározott tévhitek, téveszmék, illetve előítéletek, ezek közül is elsősorban a vérváddal kapcsolatos képzetek, ismeretek hatása, illetve ezek továbbélése. A szakirodalom szinte egyöntetűen húzza meg a zsidóellenesség történeté­ben korszakhatárként az 1870-es és az 1880-as éveket, amikor az addig elsősor­ban vallási meghatározottságú antijudeizmust felváltotta a politikai alapú anti­szemitizmus. Az antiszemitizmust az előbbihez képest világiasabb eszmei alap, és egyértelmű - a zsidó térfoglalást meggátló, illetve azt visszaszorító - politikai célok jellemezték." A vallási különbözősségekben, előítéletekben gyökeredző antijudeizmushoz képest a politikai antiszemitizmus annyiban is új, hogy fellé­pése elsősorban nem az ortodox zsidóság felé irányult, illetve támadásainak cél­pontja elsődlegesen már nem a zsidók vallási különbözősségével, valamint ide­genkedést kiváltó életvitelükkel, életkörülményeikkel voltak kapcsolatosak, ha­nem éppen ellenkezőleg, a zsidók túl sikeres társadalmi integrálódásának, erőtel­jes térfoglalásának következtében a megszerveződő antiszemita mozgalom tö­rekvései legfőképpen az asszimiláció folyamata, és maga az asszimilált, asszimi­lálódó zsidóság ellen irányultak. Az antiszemitizmus, illetve a koherens antisze­mita ideológia megjelenésével tehát a zsidóellenesség minőségileg új szakaszba lépett, amelyben a szekularizáció folyamatához illeszkedően a vallási (teológiai) eredetű fenntartások, illetve ellenséges érzület már kevesebb szerepet játszott. Azonban az eddig elmondottakkal ellentétben ez nem járt együtt a vallásos hie­delmekből táplálkozó vérvádképzetek általános csökkenésével, sőt Magyarorszá­gon éppen egy vérvádeset, a tiszaeszlári vérvád kapcsán ívelt fel az antiszemita mozgalom. Rámutatva ezáltal, hogy a korszakokat elválasztó határ a valóságban A szöveg némilegkiegészített, illusztrációkkal ellátott változatát lásd Csekő Ernő: A zsidóelle­nesség irracionális formáinak továbbélése egy tragédiába fordult képviselőválasztás kapcsán. Pincehely, 1901. = Múlt és Jövő, 2005. 3. sz. 59-69. p. 2 Magának az antiszemitizmus szónak az eredete is az 1870-es évekhez kötődik. E kifejezés megalkotói ezáltal is jelezni kívánták, hogy szakítanak a zsidóellenesség addigi formáival. Katz, Jakov: Az előítélettől a tömeggyilkosságig. Az antiszemitizmus története 1700-1933 kö­zött. Ford. Pelle János; a ford, az eredetivel egybevetette, szerk. Haraszti György. Bp., 2001. (továbbiakban: Katz, 2001.) 9-10., 363-365. p. (Osiris könyvtár. Judaica)

Next

/
Oldalképek
Tartalom