Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Orsi Julianna: Időmeghatározás a paraszti emlékezetben, 18. századi tanúvallomások alapján
148 Személyes idő - történelmi idő Orsi Julianna demptuslevél, váltságösszeg kimutatása - a városi és a családi irattárak évszázadokig megőrzött dokumentumai. Az eredti dokumentumok többségét ma a JászNagykun-Szolnok Megyei Levéltát őrzi, míg a családi feljegyzések többsége a jász, nagykun és kiskun településeken élő utódok magántulajdonában van. 1751-ben a kiskundorozsmai (ma: Szeged városrésze) bírák és lakosok a szegediekkel vívott határperükben nemcsak arra hivatkoztak, hogy ,Jvfinek utána dorosmai pusztát megszálltuk Szeged városával 10 esztendőknek folyási alatt szüntelen való discordiában és veszekedésekben voltunk, ...22 esztendők alatt minden ellenkezés nélkül bírjuk, és azzal is redimáltuk, melly eránt való metalis levelünk úgy véljük az nemes Három Districtusok[na]k archívumában föl találtatik, és annak mása «[ernes] Szeged városánál tartatik." 1 TÖRVÉNYEK ÉS PEREK IDEJE A 18. és a 19. század fordulóján a jászkun örökösödési perek elmaradhatatlan részét képezte a redemptus ősre, mint vagyonszerzőre való hivatkozás. Gyakori permelléklet volt bizonyítékként benyújtott, három-négy generációt tartalmazó leszármazási tábla. A Jászkunságban a tulajdonjog kérdését a jászkun statútum - amelynek alapja a korábbi szokásjog, valamint a redempciós jogok egységbefoglalása volt - pontosan szabályozza, és nagy hangsúlyt fektetett az ingatlan adásvételére és az öröklésére. Nincs lehetőségünk a statútum részletes bemutatására, csupán néhány, az idővel kapcsolatos tényezőre hívom fel a figyelmet. Adásvétel esetén az áruba bocsátott földet, házat, portát, kertet stb. először fel kellett kínálni a rokonoknak, majd a szomszédoknak, azután pedig a többi redemptusnak. Idegen csak akkor vehette meg, ha az elővásárlási jogról az említettek lemondtak. Az árúba bocsátást ki kellett hirdetni, amelynek 15 nap alatt lehetett ellent mondani. A létrejött adásvételi szerződés szinte mindig tartalmazta, hogy mely rokonoknak ajánlották fel az ingatlant, és hogy az érintett személy(ek) hozzájárult(ak) az eladáshoz. Az idegen azonban nem lehetett teljesen biztos a dolgában még akkor sem, ha megkötötték a szerződést, mivel az adásvétel később is megtámadható volt. Ilyenkor zálogként kezelték az adásvételt. A túrkevei Kalmár Mihály felesége, Dávid Katalin 1790-ben gyermekei képében is protestált férjének azon cselekedete ellen, hogy eladta a házát. A tiltakozás alapját így határozta meg: „országunk bevett törvénye, hogy egy esztendő és egy nap eltelése előtt illy helyeken a protestátiok és contradict iok használlyanak" } A túrkevei Vasadi Mihály kondás 1790-ben nem tudott elszámolni a rábízott állatokkal, a tulajdonosok káruk megtérítését kérték. Az 1790. április 26-án létrejött megállapodásban a kondás vállalta, hogy a károsultaknak járó 40 ft 30 kr-t úgy adja meg, hogy eladja a házát 42 forintért, és ez az összeg bírói kézbe kerül. Vasadi Mihály özvegye, Vámos Kata négy neveletlen árvája érdekében is ragaszkodott a házhoz, és nyilvánosság előtt „erős fogadást tészen, hogy esztendőről esztendőre míg az 17 BKMÖL Kiskunfélegyházi Fióklevéltár. Kiskun kapitányi jegyzőkönyv, 1751. 18 JNSZML Túrkeve tanácsülési jegyzökönye. Melléklet, 1790. január 17. nr. 39.
