Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A TÖRTÉNETÍRÁS IDŐDIMENZIÓI - Halmos Károly: A „nyeregkor" (Sattelzeit). Eszmetörténet és antropológia határán

Halmos Károly A „NYEREGKOR" (SATTELZEIT). ESZMETÖRTÉNET ÉS ANTROPOLÓGIA HATÁRÁN A világhálón célirányosan böngészve e dolgozat írásának idején jónéhány hálószemet találhattunk, amelyben a „Sattelzeit" betűsor előfordult.

1 A történeti szakirodalomban is megjelentek cikkek, amelyek címükben például a „Sattelzeit"-et bevett történelmi korszakként kezelik.

2 A nyeregkort ebben a korszakjelölő értelmében a német történelem 1750 és 1850 közötti idejére szokás alkalmazni. Ebben az értelemben a kifejezés, bár metafora jellegű, mégis a modernkor - magyarul: a „korszerűség kora" - kronológiailag rögzített kezdetét a többi korszakhatártól vagy küszöbtől megkülönböztető, egyénítő, entitásképző tulajdonnév. Mindebben nem volna semmi meglepő, ha nem tudnánk, hogy a kifejezést a Geschichtliche Grundbegriffe című enciklopédikus vállalkozás szerkesztőjeként Reinhart Koselleck vezette be a köztudatba az eszmetörténeti lexikon 1. kötetének előszavában: „A szótári munka kutatási előfeltevése [heuristischer Vorgriff], hogy a 18. század közepétől a klasszikus toposzok jelentése mélységesen megváltozott, hogy a régi szavak új értelmet nyertek, és ekként, jelenkorunkhoz közeledvén, immáron nem szükséges lefordítani őket. A kutatási előfeltevés úgyszólván egy »nyeregkort« vezet be, amelyben a származás a mi jelenünkké alakul át. A megfelelő fogalmak Janus-arcúak: hátrafelé tekintve olyan szociális és politikai tartalmakra utalnak, amelyeket kritikai magyarázatok nélkül többé már nem érthetünk meg, míg előre és felénk tekintve olyan értelmet nyertek, amely, olybá tűnik, közvetlenül megérthető, még ha megvilágítást igényelhet is." Az idézet világánál első pillantásra meghökkentő lehet, hogy a több mint két évtizeden át megjelenő vállalkozás mutatója - amely önmagában egy önálló kötet - szerint a szakszó a szócikkekben szinte nem is fordul elő. A helyzet azonban még ennél is súlyosabb. A szócikkeket kezdetben még a „nyeregkor" felfogása szerint tervezték elkészíteni, ekként az egyes szócikkek az „előtörténet főrész - kitekintés" hármas tagolását követtek volna, azonban e formához még a szerkesztők sem tartották magukat. Abban, hogy a „nyeregkor" kiszorult az enciklopédiából, a szerkesztők közötti felfogásbeli különbségek is szerepet játszottak. Otto Brunner és Werner Conze a „nyeregkor" fogalmának kvázi-ontologizálására törekedtek, míg Reinhart Koselleck igyekezett ennek ellenállni. 1 Például: http://www.lrz-muenchen.de/~aufklaerung/vorlesungl.pdf. Itt jegyzem meg, a S

attelzeit szónak még nincs bevett magyar fordítása. A „nyeregkor" egyéni javaslatnak tekintendő. 2 Weiskopp, Thomas; Sattelzeitgenosse. Freiherr vom Stein zwischen Bergbauverwaltung und gesellschaftlicher Reform in Preußen. = Historische Zeitschrift (továbbiakban: HZ) 2000. Hf. 2. 346-372. p. 3 Geschichtliche Grundbegriffe. Historisches Lexikon zur politisch-sozialen Sprache in Deutschland. Hrsg. Otto Brunner, Werner Conze, Reinhart Koselleck. Bd. 1. Stuttgart, 1972. XV. p.