Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
AZ IDŐ A TÁRS(ADALOM)TUDOMÁNYOKBAN - Fejős Zoltán: Az etnográfiai jelen mint időszemlélet! probléma
34 Személyes idő - történelmi idő Fejős Zoltán zik a „mi időnktől", ahelyett, hogy pontosabban leírta volna a társadalmi létben fennálló időbeli viszonyok szerveződését. Az idő észlelésének, szerveződésének, számontartásnak eltérő módjait kutató antropológia az általánosításra való törekvése során folyamodott a szembeállítások fogásához. Ezt a különbségek kimutathatósága miatt természetesen hatékony antropológiai módszernek kell tartani, ám a szembeállítások során az idő társadalmi kifejeződési formáitól a kutatók minduntalan olyan absztrakt képzeteket - elsősorban: linearitás, ciklikusság, szentség stb. - hívtak segítségül, amelyek a végső magyarázattal kecsegtetve elzárták az utat a ténylegesen megélt idő valóságos megragadása előtt. Az „időről való beszéd" analízise ily módon nem korlátozódik a különféle társadalmi gyakorlatok során rögzített állítások feltárására, hanem messzemenően vonatkozik az antropológia saját idővel kapcsolatos beszédmódjának elemzésére is. Erre Alfred Gell az antropológiai időelméletek mélyenszántó kritikájával vállalkozott, és bár utalt az antropológiai szóhasználatot uraló szembeállítások olyan következményeire, amelyek az antropológia egészét tárgyának megalkotásában befolyásolták, ennek összegzésére nem ő, hanem mások, elsősorban és már az ő munkája előtt Johannes Fabian fordított figyelmet. 10 Fontos hangsúlyozni, hogy az antropológiai időelméletek Gell-féle kritikája szerves kapcsolatban áll az antropológia tárgymeghatározásának Fabian által kidolgozott leírásával, noha láthatóan másként elemzik azt, ahogyan az antropológia az időről beszél, ahogyan fogalmilag gondolkodik róla. Johannes Fabian Az Idő és a Másik című - így nagy kezdőbetűkkel írt és értendő - munkájának bevezetésében eszmetörténeti áttekintésre alapozva a következőképpen határozza meg mondanivalója velejét: ,y4z antropológia - fogalmaz már a kezdetektől jogot formált a hatalomra. Ez lényegéhez tartozik és nem véletlen visszaélés kérdése. Sehol nem látható ez annyira tisztán ... mint Idő-használatában, amikor tárgya: a vadember, a primitív, a Másik meghatározására törekszik. Az antropológia időre vonatkozó nyelvezetének diagnózisával lehet felfedni, hogy nincsen a Másikról olyan tudás, amely ne lenne egyszersmind időbeGell, Alfred: The Anthropology of Time. Cultural constructions of temporal maps and images. Oxford, 1992. IX, 341 p.; Gell, 2000. 13-34. p. Az antropológia időről való felfogásainak ezt a jellemző fő irányát igyekeztem bemutatni egy, a főbb szövegeket tartalmazó fordításgyüjteménnyel: Idő és antropológia. Fordítások gyűjteménye. Szerk. Fejős Zoltán; ford. Czárán Judit et al. Bp., 2000. 269 p. (Osiris könyvtár. Antropológia) Sajnálatos kötelességem ezúton is korrigálni a kötet egy fatális elírását, melynek eredményeképpen „sikerült" a brit antropológus, Maurice Bloch alapvető írását Marc Bloch életmüvébe iktatni ... Az okot máig sem tudtam kideríteni, soroljuk tehát a „nyomda ördöge" misztikus tettei közé, ám ez olyan hibát szült, amit sajnos az idő - mint a legfőbb gyógyító sem tud orvosolni. 0 Fabian, Johannes: Time and the Other. How anthropology makes its object. New York, 1983. (továbbiakban: Fabian, 1983.) 205 p.; Do: Time and the Work of Anthropology. Critical Essays, 1971-1991. Chur, 1991. XVII, 299 p. Ez utóbbihoz lásd: Frankenberg, Ronald: Anthropology and Politics of Time. Book Review Article. = Time & Society, 1994. no. 3. 117128. p.
