Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Horváth Sándor: „A lázas semmittevésnek azt a látszatát keltjük, mintha szorgosan dolgoznánk": a hippi-galerik és az idő
„A lázas semmittevésnek azt a látszatát keltjük, mintha szorgosan dolgoznánk": ... 285 magukat" . A bazilika ajtaja azonban zárva volt, így a nagyfások leültek egy kisidőre a templom lépcsőire, ahol szóbaelegyedtek az arra sétáló idősebb hölgyekkel. Ezután elindultak a Szabadság tér irányába, többen pedig - felbátorodva, hogy addig nem történt semmi - az amerikai nagykövetséghez akartak menni, Brian Jones emlékére - aki angol származása ellenére - számukra az amerikai hippiket is képviselte. Eközben néhányan az egyik amerikai háborús filmből - A halál ötven órája tanult „Erika" című SS-indulót énekelték. Ebben különösen Szöszi, Göbbels Röfi és bandájuk jeleskedtek, akik a nagyfánál néha „Heil Hitler" felkiáltással üdvözölték egymást, és egy hippi-ügynök szerint arról is beszélgettek, hogy Németország hamarosan legyőzi a Szovjetuniót és akkor Magyarország olyan lesz mint Amerika. B. Péter aznap este a Corvina Kiadónál dolgozó gyors- és gépíró barátnőjével egy hangversenyre készült, és barátnője Bazilika melletti lakásából fél nyolc körül jöttek ki az utcára, ahol felfigyeltek a német indulóra. B. Péter a rendőrségen azt mondta: „az induló hallatára az volt a benyomásom, hogy német turisták lehetnek"?*' de idővel rájött, hogy mégsem. Ekkor telefonált a Budapesti Rendőrfőkapitányság központi ügyeletére, majd követte a csoportot, amely befordult az Arany János utcába. B. akkor bement az utcában lévő Munkásőrség Parancsnokságra, hogy a segítségüket kérje. 25 Mikor Kacsáék a Szabadság térre értek, megjelent az URH-s kocsi. A fiatalok szétszaladtak, a rendőröknek csak négyüket sikerült közülük begyűjteni, ezért a munkásőrök hiába siettek annyira, már nem akadt tennivalójuk, mire odaértek. 26 Az előállítottak ellen a Budapesti Rendőrfőkapitányság eljárást indított, majd az ügy átkerült a Politikai Osztály Ill/b csoportjához, amely célul tűzte ki, hogy felszámolja a „Nagyfa-galerit". Az ügy felgöngyölítéséhez nyilvántartásba vettek közel 100, un. „galeritagot", és több mint egy tucat ügynököt szerveztek be, majd 1970. február 16án a Pesti Központi Kerületi Bíróság államellenes izgatás miatt 10 galeritagot kettő és nyolc év közötti letöltendő szabadságvesztésre ítéltek. 27 Közülük többeket szabadlábra helyezésük után is megfigyelés alatt tartottak a bandába beépült vagy onnan beszervezett ügynökök révén. 28 A sajtóban cikkek jelentek meg róluk és arról, miként vált „semmitevésük" „államellenes izgatássá". Nemcsak Tolnai Kálmán, hanem Lőrinc L. László is könyvet írt a nagyfásokról a hivatalos elvárásoknak megfelelően. 29 SZ. F.: Beatmise. = Népszabadság, 1968. máj. 28. 6. p. ÁSZTL V - 158094/1. B. Péter vallomása. ÁSZTL V - 158094/1. 33-34; 37-38. p. ÁSZTL V - 158094/1. 35. p. B. Gyula munkásőr. ÁSZTL V - 158094/3. 237-268. p.; BFL Pesti Központi Kerületi Bíróság. 9.B.23598/1969. 14. sz. ÁSZTL 0-14729. Tolnai, 1975. 232 p.; Lőrinc L. László: A nagy fa árnyékában. Bp., 1979. 320 p. (Kozmosz könyvek)
