Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Horváth Sándor: „A lázas semmittevésnek azt a látszatát keltjük, mintha szorgosan dolgoznánk": a hippi-galerik és az idő
Horváth Sándor „A LÁZAS SEMMITTEVÉSNEK AZT A LÁTSZATÁT KELTJÜK, MINTHA SZORGOSAN DOLGOZNÁNK": A HIPPI-GALERIK ÉS AZ IDŐ ,yAki gyárban dolgozik, nem ér rá délig heverészni/"' - emlékezett vissza apja egykori szavaira Orsós Peregrin, a kreol bőrű, erős izomzatú fiú, a lágymányosi gyár segédmunkása. „Pedig az lenne jó: délig szundikálni, bevágni egy jó ebédet, aztán sörözni valahol a fiúkkal. Estefelé, meg éjszaka, jöhet a banda " — írta Tolnai Kálmán rendőr dokumentumregényének legelején, amely a korabeli beharangozója szerint igaz története egy „hírhedt fővárosi galerinek", a nevek megváltoztatásával. Az időről szóló képzetek ábrázolása olyan kulturális konfliktust is szimbolizálhat, amely abból származik, hogy az emberek egy normatív rendszerre hivatkozó uralmi rendszerben is igyekeznek megőrizni szabadságukat és autonómiájukat. A szocialista korszak hivatalos diskurzusa az időfelhasználás intézményesült formáinak propagálásával normatív keretbe helyezte azokat az időképzeteket, amelyek az időt nem eszközként határozták meg. Az Orsósról mintázott fiú bandáját úgy hívták, az Indiánék. Indiánt tartották a többiek a legerősebbnek, rá hallgattak a bandából. Indiánék 1968-ban kezdtek el járni a nagyfához, ahova több más banda is feljárt. Van egy nagy fa a budai vár falainak tövében, az Ifjúsági Park fölött, ahová a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (továbbiakban: KISZ) által üzemeltetett Ifjúsági Park megnyitása 3 után azok a fiatalok kezdtek el járni zenét hallgatni, akiket nem engedtek be ruházatuk miatt, nem volt elég pénzük a belépőre, vagy inkább elitták a belépő árát zenehallgatás közben. Az Ifjúsági Park igazgatója - az egykori elsőosztályú birkózó - Rajnák László és smasszerei előszeretettel járták gumibotjaikat lóbálva a parkot, hogy az ifjúságot a szabadidő kulturált, „művelődési célú" felhasználására buzdítsák. 4 A „nagyfa" olyan helynek kezdett számítani, ahová hosszú hajú, torzonborz külsejű fiatalok járnak, rossz ruhákban, egész nap csak „lötyögnek", lelejmolják az arra járókat, és orgiákat rendeznek a bandához tartozó csa1 Tolnai Kálmán: A Mohikán-galeri. Dokumentumregény. S. a. r. M. Nagy Imre. Bp., 1975. (továbbiakban: Tolnai, 1975.) 9. p. 2 Uo. 3 A budapesti KISZ-Bizottság ötlete nyomán 1961. augusztus 20-án nyílt meg az „Ifjúsági Művelődési Park". Öt forint volt a belépő és már a kezdetektől megjelentek azok az elvárások a fiatalok ruházatával kapcsolatban, amelyek részben a nagyfához járó közönséget kialakították. Az Ifiparkba elvileg csak rövid hajjal, zakóban, fehér ingben és nyakkendőben lehetett bemenni, a lányoktól pedig hivatalosan elvárták a szoknya viselését. Hegedűs Mária: Az Ifjúsági Parkban. = Magyar Ifjúság (továbbiakban: MI) 1968. szept. 6. 9. p.; Balázs Magdolna: Az Ifipark. = Budapesti Negyed, 1994. 1. sz. 137-150. p. 4 Ivanics István: Rajnák, a góré. = MI 1969. jún. 20. 7. p.
