Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Tóth Eszter Zsófia: „Éppen ma 52 éve mentem férjhez. Ez szörnyű." Időkezelés munkások és munkásnők életút-elbeszéléseiben

270 Személyes idő - történelmi idő Tóth Eszter Zsófia és gyermekeik születését.

4 Azonban amikor arról beszéltek, hogyan haltak meg szüleik, nagyszüleik, esetleg gyermekük, nem idézték fel azt az évet, hogy mikor történt, hanem hány évesek voltak akkor a rokonok, ezzel is hangsúlyozva milyen magas életkort értek meg, vagy ellenkezőleg, milyen fiatalon hunytak el.

5 Az egyik visszaemlékező ma is számon tartja, mennyi idős lenne az a gyermeke, aki születése után pár nappal meghalt.

6 Ugyanez a kettősség figyelhető meg azokban a történetekben, amelyek arról szólnak, hogy mikor kerültek Budapestre. Ritkábban említették az évet, gyakrabban hangsúlyozták azt, hány éves korukban érkeztek a nagyvárosba, ezzel is jelezve, hogy ők akkor milyen fiatalok voltak.

7 Egyes visszaemlékezők évre pontosan jelölték meg azt is, hogy rokonaik közül ki, mikor disszidált: „Zsolt '64ben ment ki. Jugoszláviában hajóra szállt, volt Vietnamban is, hogy megkaphassa az amerikai állampolgárságot. Amikor a tengerészgyalogságnál volt, 11 hónapig hánykolódott a tengeren."* A 11 hónapig tartó hánykolódás ábrázolásával az elbeszélő valószínűleg „hitelessé" akarta tenni a kalandos történetet. Több visszaemlékezőnek is volt olyan története, amely arról szólt, hogy saját életútjában mikor merült fel az a lehetőség, hogy külföldre menjen, és végleg elhagyja az országot, és végül ezt miért vetette el.

9 Interjúalanyaim tragédiaként élték meg azt, amikor elveszítették addig biztosnak számító nagyipari munkahelyüket. Míg a visszaemlékezők egy részénél ez agyár csődbemeneteléhez kötődik, másoknál ez valamilyen súlyos betegséghez. Emiatt már nem bírták tovább végezni a három műszakos gyári munkát, és leszázalékolták őket, vagy csak könnyebb fizikai munkát végezhettek a gyáron belül. Cs. László kötődéi főművezető visszaemlékezéseiben ez az egy esemény volt, amelyet napra pontosan idézett fel. Ez a nap szimbolizálja életút-elbeszéléseiben azt, hogy mivel elveszítette korábbi fizikai erejét, már nem lehetett azon túl a társadalom teljes értékű tagja. „1986. augusztus 13-át sosem fogom elfelejteni. Valamit a gépnél csináltam. Felemelkedtem, hát hullámzik a terem. Mi a fene van? Megyek ki a wc-re, gyújtok rá, és akkor nekiestem a wcfalnak. Jött az akkori főnök, úgy támogattak ki. Utána kivizsgálások, egy, kettő, három, elég kellemet4 Interjú K. Gyulánéval és K. Gyulával. 2000. október 30. 1. p.; Interjú K. Györgynével és K. Györggyel. 2000. március 16. 13. p.; Interjú F. Józsefnével és S. Józsefnével. 2. rész. 2000. november 10. 5. p. ,A nagyszüleimről nem tudok semmit, csak annyit, hogy a nagymama apai részről úgy halt meg 90 éves korában, hogy elment a kútra vízért, aztán a kávája fejbe csapta és ott helyben meg is halt" Interjú K. Györgynével és K. Györggyel. 2000. március 16. 1.; „Olyan hihetetlen volt, hogy édesapánk meghalt, csak 64 éves volt." Interjú F. Józsefnével és S. Józsefnével. 1. rész. 2000. július 24. 42. p. 6 Interjú K. Györgynével és K. Györggyel. 2002. november 30. 65. p. 7 Budapestről: „Tetszett. 18 éves voltam." Interjú T. Károlynéval. 1999. november 9. 3. p. 8 Interjú K. Györgynével és K. Györggyel. 2000. március 16. 11. p. 9 Interjú F. Józsefnével és S. Józsefnével. I. 1999. november 23. 35. p.