Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Szabó Csaba: A múló idő, a távlat és az empátia. A fiatal Miklós Imre interjúk és dokumentumok tükrében

258 Személyes idő - történelmi idő Szabó Csaba gondolkodni, és meg sem próbálja magát belehelyezni a korábbi szituációba, ezáltal modern ismereteit, pozitív-negatív előítéleteit vetíti vissza vizsgálata tárgyára. A történésznek lényegében két vagy akár több idősík között kell mozognia. A saját korából, minden - akár a közvetítő korokból származó - megszerzett ismeretével kell „újraélnie" a letűnt kort. Meggyőződésem, hogy az iratok csak biztos alapját adják az általam megismerni vágyott történelemnek és a tények, adatok sorozatát ki kell egészíteni. A legkézenfekvőbb - amennyiben ez (még) lehetséges - egy adott dokumentum keletkezésének körülményeit ismerő kortanú megszólaltatása. Az alábbi dolgozat keretei csak Miklós Imre életpályája első, 1927 és 1951 közötti szakaszából néhány, az egyéni sorsot befolyásoló esemény ismertetését teszik lehetővé. Vizsgálódásomhoz az, a közel másfél év szolgáltatta az alapot, amelynek során hetente látogattam meg Miklós Imrét, és beszélgetéseink során kb. 30 órányi anyagot rögzítettem. A Miklós Imre által megélt, 1927-ben kezdődött időszakkal - az első idősíkkal - tehát a közelmúltban úgy szembesültem, ahogy azt Miklós Imre 12 évvel az események lezárulta, és több mint 50 évvel az események kezdete után, 2001-ben és 2002-ben - a második idősíkban - látta, látni vélte, illetve láttatni akarta. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy a megélt és az elbeszélt történelmet a valóságnak megfelelően rekonstruálhassam. Miklós Imre rendelkezésemre bocsátotta magánlevéltárát - előadásainak kéziratát, magánlevelezését egyházi és pártvezetőkkel - és kb. 600 fotóból álló hivatali tárgyú fényképgyüjteményét. Levéltárakban több mint 5000 oldalnyi anyagot gyűjtöttem össze Miklós Imre személyével, az egyházpolitika témájával kapcsolatban. Beszéltem és interjút készítettem ugyanennek a történetnek más szereplőivel is: papokkal, főpapokkal, hivatalnokokkal stb., és a visszaemlékezéseket minden esetben forráskritikának vetettem alá. Az interjúk és kutatásaim lezárultával újra kellett élnem, bele kellett helyeznem magam a Miklós Imre és mások által megélt történelembe, immár mindazzal az empátiával és ismerettel, ami az elbeszélések végighallgatása és az eredeti dokumentumok tanulmányozása és feldolgozása - azaz a harmadik idősík - során kialakult bennem. AZ ÉLETÚT (1927-1951) - AZ ELSŐ IDŐSÍK Miklós Imre 1927. március 7-én Budapesten született. A polgári után kereskedelmi iskolába járt, de az érettségi előtt, 1944-ben katonai szolgálatra jelentkezett. 1945-ben Németországban hadifogságba esett, és csak 1946-tavaszán térhetett haza. Rövid ideig egy mosóport gyártó kisiparosnál dolgozott, majd néhány hónap után, 1946 novemberében a Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaságnál (továbbiakban: BSZKRT) kezdett dolgozni. A kalauz képzettség megszerzése urán a ferencvárosi villamos-pályaudvarra került és itt lépett be a Szociáldemokrata Pártba (továbbiakban: SZDP) és részt vett az ifjúsági mozgalomban. Hamarosan Szakszervezeti Ifjúmunkás és Tanoncmozgalomban (to-