Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Szabó Csaba: A múló idő, a távlat és az empátia. A fiatal Miklós Imre interjúk és dokumentumok tükrében

258 Személyes idő - történelmi idő Szabó Csaba gondolkodni, és meg sem próbálja magát belehelyezni a korábbi szituációba, ez­által modern ismereteit, pozitív-negatív előítéleteit vetíti vissza vizsgálata tár­gyára. A történésznek lényegében két vagy akár több idősík között kell mozog­nia. A saját korából, minden - akár a közvetítő korokból származó - megszerzett ismeretével kell „újraélnie" a letűnt kort. Meggyőződésem, hogy az iratok csak biztos alapját adják az általam megismerni vágyott történelemnek és a tények, adatok sorozatát ki kell egészíteni. A legkézenfekvőbb - amennyiben ez (még) lehetséges - egy adott dokumentum keletkezésének körülményeit ismerő korta­nú megszólaltatása. Az alábbi dolgozat keretei csak Miklós Imre életpályája első, 1927 és 1951 közötti szakaszából néhány, az egyéni sorsot befolyásoló esemény ismertetését teszik lehetővé. Vizsgálódásomhoz az, a közel másfél év szolgáltatta az alapot, amelynek során hetente látogattam meg Miklós Imrét, és beszélgetéseink során kb. 30 órányi anyagot rögzítettem. A Miklós Imre által megélt, 1927-ben kezdő­dött időszakkal - az első idősíkkal - tehát a közelmúltban úgy szembesültem, ahogy azt Miklós Imre 12 évvel az események lezárulta, és több mint 50 évvel az események kezdete után, 2001-ben és 2002-ben - a második idősíkban - látta, lát­ni vélte, illetve láttatni akarta. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy a megélt és az elbeszélt történelmet a valóságnak megfelelően rekonstruálhassam. Miklós Imre rendelkezésemre bocsátotta magánlevéltárát - előadásainak kéziratát, magánle­velezését egyházi és pártvezetőkkel - és kb. 600 fotóból álló hivatali tárgyú fényképgyüjteményét. Levéltárakban több mint 5000 oldalnyi anyagot gyűjtöt­tem össze Miklós Imre személyével, az egyházpolitika témájával kapcsolatban. Beszéltem és interjút készítettem ugyanennek a történetnek más szereplőivel is: papokkal, főpapokkal, hivatalnokokkal stb., és a visszaemlékezéseket minden esetben forráskritikának vetettem alá. Az interjúk és kutatásaim lezárultával újra kellett élnem, bele kellett helyeznem magam a Miklós Imre és mások által meg­élt történelembe, immár mindazzal az empátiával és ismerettel, ami az elbeszélé­sek végighallgatása és az eredeti dokumentumok tanulmányozása és feldolgozá­sa - azaz a harmadik idősík - során kialakult bennem. AZ ÉLETÚT (1927-1951) - AZ ELSŐ IDŐSÍK Miklós Imre 1927. március 7-én Budapesten született. A polgári után kereske­delmi iskolába járt, de az érettségi előtt, 1944-ben katonai szolgálatra jelentke­zett. 1945-ben Németországban hadifogságba esett, és csak 1946-tavaszán térhe­tett haza. Rövid ideig egy mosóport gyártó kisiparosnál dolgozott, majd néhány hónap után, 1946 novemberében a Budapest Székesfőváros Közlekedési Rész­vénytársaságnál (továbbiakban: BSZKRT) kezdett dolgozni. A kalauz képzett­ség megszerzése urán a ferencvárosi villamos-pályaudvarra került és itt lépett be a Szociáldemokrata Pártba (továbbiakban: SZDP) és részt vett az ifjúsági moz­galomban. Hamarosan Szakszervezeti Ifjúmunkás és Tanoncmozgalomban (to-

Next

/
Oldalképek
Tartalom