Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Gál Vilmos: Egy köztisztviselő a 20. században. Jakabffy Imre családjára, önmagára vonatkozó szóbeli visszaemlékezésének elemzése a történész szemszögéből
252 Személyes idő - történelmi idő Gál Vilmos Milyen az ideális történelmi tanú? - tehetjük fel a kérdést. Ebből a szempontból Jakabffy bácsit akár tökéletesnek is mondhatnánk. Egyrészről nem árt, ha minél öregebb. Jakabffy Imre 85 éves volt, mikor történetét felelevenítette nekünk. Másrészt nem árt, ha szellemi kondíciója, emlékezőtehetsége átlag feletti, de mindenképpen jobb, mint a kérdezőé. Harmadrészt nagyon fontos, hogy emlékeit képes legyen átadni, vagyis verbális képessége, „mesélőkéje" fejlett legyen. Végül, de nem utolsósorban érdemi dolgokról nyíljon meg. Persze a definíció utolsó pontja kissé álságos, hiszen úgymond érdektelen embert nem szólaltat meg a kutató. Természetesen ne gondoljunk arra, hogy csak „híres ember" érdemes az interjúra. Sőt, kifejezetten átlagemberek kellenek ehhez a műfajhoz. 11 Olyan átlagemberek, akik azért valamilyen eseménynek, kornak tevékeny részesei, vagy megfigyelői, esetleg szenvedő alanyai voltak. Vagy olyan emberek, akik mára már kihalófélben levő társadalmi rétegek életmódját élték-élik, vagy emlékeikben elevenen jelen vannak régi mindennapjaik hagyományai. Jakabffy Imre azért tökéletes alany, mert amellett a nagyon fontos köztörténeti ismeretanyag mellett, amelyet az Államtudományi - majd Teleki - Intézet keretein belül szerzett, műveltsége, intelligenciája révén osztályozni, elemezni is tud, továbbá mindezek alapján képes önálló véleményt formálni. Nem csupán az anekdotákra épít, hanem pontos tényeket közöl, értékes megfigyeléseket tesz, de mindezen túl, családtörténeti motívumai önmagukban is egy régi kor mentalitását, hangulatát, világát hozzák közelebb hozzánk, és mindezt nem csupán mondanivalója tartalmával, hanem sajátos nyelvezetével, stílusos mondataival jellemző szójárásával is felerősíti. Képes a személyes történelmet a köztörténettel összekapcsolva értelmezni. 12 Az interjú sikerét nagyban befolyásolhatja a riporter és az adatközlő kapcsolata is. Arra gondolok, hogy az interjúalany milyen mélységig képes megnyílni a kérdező, avagy a mikrofon és kamera előtt. A közvetlen viszony kialakítására nincs recept. Szerencsénkre Jakabffy Imre elképesztően nyitott volt a kezdetektől fogva, jóllehet nem is ismertük egymást a felvétel előtt. Mindez azonban lehet felszínes is. A mi esetünkben is akadtak olyan pillanatok, amikor egyes, számunkra érdekfeszítő témát hiába próbáltunk kitágítani kérdéseinkkel, falakba ütköztünk. Nem azért, mert oly bensőséges intimitásokra lettünk volna kíváncsiak, Füzes Miklós: Modern rabszolgaság: „malenkij robot". Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban, 1945-1949. Bp., 1990. 360 p. Az interjúkötet a malenkij robotra hurcolt magyar állampolgárok visszaemlékezéseit tartalmazza. Ezekben a névtelen szemtanúk egy olyan történelmi eseményről tudósítanak, akik egy speciális, feldolgozatlan történés forrásai, átlagemberek, tömeges megszólaltatásuk szükséges, mert így tehetjük teljesebbé hiányos ismereteinket. Ellenpélda az A puha diktatúrától a kemény demokráciáig című interjúkötet, amely a rendszerváltás időszakának „helyzetben" lévő vezetőit, szereplőit szólaltatja meg a fordulópont belső, nem közismert titkait kutatva: A puha diktatúrától a kemény demokráciáig. Szerk. Bodzabán István, Szalay Antal. Bp., 1994. 195 p. Oknyomozás történik itt is, ám csupa neves szereplővel. 12 Kövér György szerint az orális források azok, amelyek leginkább képesek a személyes történelem és a köztörténet határvonalát lefedni. Kövér György: Források - Értelmezések - Történelmek. In: Kövér, 2002. 392. p.
