Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Gál Vilmos: Egy köztisztviselő a 20. században. Jakabffy Imre családjára, önmagára vonatkozó szóbeli visszaemlékezésének elemzése a történész szemszögéből

250 Személyes idő - történelmi idő Gál Vilmos származik, azóta »bánt« minket ez a dolog. fakabffy Simon is jelentős karriert futott be, nagyon közel állt ahhoz, hogy bárósítsák, de szerencsére agglegény maradt, nem voltak leszármazottai, s így a bárói cím nem realizálódhatott a napóleoni háborúk és egyéb zűrök miatt sem, szerencsénkre. Ez a szerencse később is kísértett engem személy szerint. ... Voltak köztük egyszerű, puritán gazdák, utána gyöngén gazdálkodó földbirtokosok, rossz gazdák, végtelenül rossz gazdák. ...A család vagyoni helyzete mindig nagyon-nagyon, hogy is mondjam... kisstílű volt. ... Majdnem azt mondhatnám, hogy »patópálos« viszonyok uralkodtak ilyen tekintetben nálunk. ... Hát hogy is mondjam, ilyen balfácán család voltunk mindig, legalábbis ez az ág. ... Amikor 1910-ben belső titkos tanácsos lett a nagyapám, megkapta a Szent István rend középkeresztjét, amivel bárói cím járt volna, ha folyamodik érte, de azért fizetni is kellett volna a kincstárnak. A nagyapám megkérdezte a két fiát, hogy most akkor legyek báró, vagy ne legyek? Az apám azt mondta, hogy mint köz- és váltóügyvéd nem szívesen használná a címet, mert nem hangzana túl jól, hogy »báró Jakabffy Elemér köz- és váltóügyvéd«, hát ez valahogy nem passzol. A főhadnagy öccse viszont azt mondta, hogy bizony jól jönne neki, mert az gyorsabb előrelépést jelentene számára a katonai szamárlétrán. A nagyapám erre azt mondta: »Hát ide hallgassatok, az idősebbnek adok igazat, nem leszek báró, megspórolok néhány ezer koronát.« így nem lettünk bárói család. Na most képzeljétek el, ha én 1949-ben vitéz és báró vagyok, plusz két »ef-ipszilon«, ez minimum Kistarcsa."* A nemességre, a báróságra, a birtokkezelésre vonatkozó idézetekből jól látható az a fokozott ellenérzés, negatív hangvétel, mely Jakabffy bácsi sajátja. Ugyanakkor nem tagadhatjuk, hogy más kérdésekben is sokszor alkot lekicsinylő véleményt akár családjáról, személyekről, munkájáról, politikáról stb. Mindazonáltal valószínűleg hozzáállását a bárói címhez jelentősen befolyásolta az a tény, hogy végülis nem birtokolhatta, másrészt azon valós veszélyek utólagos ismerete, amelyek az arisztokrata múlttal a Rákosi-korszak alatt jártak. Ha az előzőekben arra kerestünk példákat, hogy az eltelt idő és az ebben az időintervallumban bekövetkezett történelmi változások hogyan befolyásolhatták a mindezt átélt tanúk felfogását, nem hallgathatjuk el azt sem, hogy egyes esetekben tisztán kivehető az eredeti vélemény dogmatikus, szinte toposzszerü fennmaradása, akár fitogtatása az adatközlő elbeszélésében. Csupán egy példát ragadok ki, de ezen a legtartalmasabb eseten kívül említhetném a zsidókról alkotott enyhén kritikus, de mindenképpen elegáns kívülállóságát mutató véleményét, vagy a románok elleni ellenszenve számos megnyilvánulását, melyekben a durvább hangtól a finom iróniáig számtalan változatot emelhetnék ki. Most a Tisza Istvánról és Károlyi Mihályról, valamint kettejük kapcsolatáról szóló részeket idézem fel: „O is a fiatal nemzedéket képviselte a Munkapártban, Tisza emberevolt. Ókét, fiatalabbakat »a Tisza-párt ifjú farkasai«-nak nevezték. ... Tisza 6 Jakabffy itt az 1945 után Kistarcsán működő internálótáborra gondol. 7 Apjáról, Jakabbfy Elemérről van szó.