Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Standeisky Éva: Önéletrajz-változatok. B. G. N. élete és kora önéletrajzai tükrében

Önéletrajz-változatok. B. G. N. élete és kora önéletrajzai tükrében 241 iratokban, hanem idősebb korában írt magánleveleiben is hősi halottként emlegeti testvérét, vagyis azt fogadta el valóságnak, amit hinni szeretett volna.

19 B. G. N.-t az érdek és a szükség vitte rá arra, hogy autobiográfiáiban időnként stilizálja, átszerkessze, megváltoztassa - lényegében meghamisítsa - önnön történelmét. Önéletrajzaiban akadnak azonban olyan szakaszok, illetve elemek, amelyeket nem diszkreditált a változó idő: sem szépíteni, sem letagadni nem kellett őket, legfeljebb elhallgatni. Ez érvényes az 1918-ban, az 1945-1946-ban és az 1956-ban kifejtett közéleti szereplésére. Mindhárom esetben tevékenysége adekvát volt világfelfogásávaljellemével, képességeivel, vagyis ezekben a viszonylag demokratikus időszakokban nyílt leginkább lehetősége az önkiteljesedésre. 19 Az „igazság" viszonylagosságának nagy irodalma van, a probléma főként a filozófusokat és az írókat foglalkoztatja. „A megismert igazság logikusan az a hazugság, amely, ha nem kerül napvilágra, maga az igazság. ... Egész olvasólétünk alatt sohasem olvastunk igazságot, akkor sem, ha folyton tényeket olvastunk. Mindig hazugságot igazságként, igazságot hazugságként, és így tovább. Attól függ, hogy hazudni akarunk-e, vagy az igazságot elmondani és leírni, még ha sohasem tartalmazhatja az igazságot, soha nem lehet az igazság.'" - írja Thomas Bernhard. Bernhard, Thomas: Egy hátraarc. A pince. Ford. Tolmár Tamás. Bp., 1994. 41-42. p.