Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Standeisky Éva: Önéletrajz-változatok. B. G. N. élete és kora önéletrajzai tükrében

Önéletrajz-változatok. B. G. N. élete és kora önéletrajzai tükrében 237 az anyai ősök közül - édesanyját Madarász Etelkának hívták - pedig valamennyi Madarászt felsorolt, akiknek köze volt akár politikusként (Madarász József és Madarász László), akár festőművészként (Madarász Viktor) az 1848-1849. évi forradalomhoz és önvédelmi háborúhoz. Agyúkészítő Gorzót is talált, akinek történelmi jelentőségét Gábor Áronéhoz hasonlította. 1945 után büszkélkedett unokatestvérével, Madarász Györggyel, akit korábban nemhogy nem emlegetett, hanem legszívesebben még az emlékezetéből is kitörölt volna. Madarász 1919-ben feladta a kommünt szidó tiszttársait a diktatúra politikai rendőrségének, és közülük egyik életével fizetett szabadszáj úságáért és állítólagos szervezkedéséért. A Tanácsköztársaság után életfogytiglani fegyházra ítélt rokon fogolycserével a Szovjetunióba került, majd Franciaországba ment. B. G. N. a kommün konjunktúrája idején sem ment sokra a család jó hírnevét korábban beárnyékoló rokonnal, Madarász ugyanis bezárkózott a jelenbe, és minden múltba vezető szálat elvágott, így a kommunista propaganda számára érdektelenné vált. Származására kitért abban a - talán családjának, esetleg saját magának, vagy az utókornak szánt - életösszegzésben is, amelyet 1958-ban készített: „Osztályidegen vagyok-e én? És ha az lennék, 1918 és 1958 közötti tetteim semmi érdemet, semmi méltánylást nem jelentenek? Felelni nem az én kötelességem" 13 - írta ekkor keserűen. VARIÁCIÓK A POLITIKAI SZEREPLÉSRE A Horthy-korszakban egyértelműen hátránynak számított az 1918—1919-es múlt, 1945 után viszont hivatkozni lehetett rá. B. G. N. 1945 előtt írt önéletrajzaiból kihagyta az 1918 őszétől 1919 nyaráig terjedő hónapokat. A 2. világháború után éppen ellenkezőleg cselekedett, és kiemelte a forradalmak alatti politikai és közéleti szerepvállalását. Önéletrajzaiban ekkor már nem egyszer idézte az őt a tanárságtól 1920-ban eltiltó fegyelmi döntés következő passzusát: agitációs beszédeiben olyasmiket mondott, mint például: »Négyszáz esztendőn keresztül hazugságot hirdettünk az iskolában és a szószéken.«" E kijelentés igencsak beleillett az 1945 utáni politikai-ideológiai fősodorba. Ekkori életrajzaiban hangsúlyozta, hogy az ő hatékony közbenjárásával sikerült megvédeni a polgári értékeket. Ez felelt meg párthovatartozásának, de illett életfelfogásához, világnézetéhez is. A 2. világháború befejezését közvetlenül követő években írt életleírásában elhallgatta, hogy 1918-ban a szociáldemokrata párt képviseletében lett nemzeti tanácsi, majd direktóriumi elnök. B. G. N. 1945-ben a polgárság politikai érdekképviseletét vállalta fel, és nem akarta, hogy politikai szélkakasnak tartsák. A kommunista hatalomátvétel után azonban, főként az 1950-es évek második felétől kezdve - amikor már polgári demokratának lenni egyértelműen hátránynak számí13 Bilkei, 1958. 20. p.