Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Knézy Judit: Paraszti és cselédértékek tántorgása a gyorsuló időben 1945 és 1970 között
192 Személyes idő - történelmi idő Knézy Judit sát. A cselédnek, summásnak nem volt semmije, csak a munkaereje, ezért szerette a munkát, mert amíg munkája akadt, kenyere is volt. A munka az életüket jelentette. Az egészséges és magukra adó cselédemberek mindenáron előrébb szerettek volna jutni az uradalmi alkalmazottak ranglistáján, és ez elsősorban megbízható, kemény munkavégzéssel történhetett. Látták egymás munkáját, többnyire közösségben dolgoztak, és az eredményeik egymás előtt nyilvánvalók voltak. A gyermekek is alig várták, hogy egyik-másik munkafolyamatot elsajátítsák, ezáltal felnőtt munkásnak látszanak, és így megbecsülést élvezzenek. Ezért a cselédek nagyon féltek attól, hogy munkaképességük csökken, erejüket elvesztik. Otthon is a jó munkást tisztelte a család, a jó falatok neki jutottak: apátoké a combja, mert ö keresi a kenyeret" 2 * - hallhatták a mindig éhes gyermekek. A cselédemberek fiaikat ezért nagyon szigorúan fogták, nem dicsérték, nem kényeztették, hogy hasonló emberek legyenek. Már csak az unokáikat kezdték kissé kényeztetni, nekik jobb falatokat juttatni. A cselédfeleségek közül is megbecsülést élveztek azok az asszonyok, akik mindenféle munkát napszámos munkát, továbbá mosást, vasalást, varrást, vagy az uradalomtól vállalt részes illetve bérelt földeken történő feladatok ellátását elvállaltak, hogy családjuknak több jusson. Megvetették azokat a nőket, akik csak otthon pletykálkodtak, szórakoztak: „küszöbön nyargalónak vagy seggeidnek"" nevezték őket. A 2. világháború alatt éppúgy, mint az 1945 utáni nehéz időkben sokat jelentett a szorgalmas és családjukat összetartani tudó asszonyok jelenléte, különösen, akik férfimunkákban is megálltak a helyüket. Szigorú volt a puszták népe az erkölcsi normák betartásában is. A családi élet tisztaságát fontosnak tartották akkor is, ha tehetetlenek voltak esetenként előjáróik tisztességtelen viselkedésével, erőszakoskodásával szemben. A meghalt testvér árváit általában valamelyik testvér, nagynéni nevelte fel sajátjaként. Elítélték a mocskos beszédet, a velük egy földön dolgozó summások szabadszájúságán csodálkoztak. A falvakba betelepülve a parasztfiatalok játékait esetenként erkölcstelennek tartották. A cselédek vallásossága mélyebben gyökerezett a parasztokénál még akkor is, ha a pusztán nem volt templom és messzire kellett misére menniük. A pusztájukhoz közelebb eső búcsújáró helyeket évente meglátogatták, sokszor gyalog, részben mezítláb téve meg az út jelentős részét. Még az 1950-es és az 1960-as években a falvakba beköltözve is jellemző volt ez rájuk, és örömmel vettek részt a falvakban rendezett vallásos rendezvényeken, és addig nem ismert, távolabbi búcsújáróhelyeket is felkerestek. ÉLNI AKARÁS, LENDÜLET, ELŐREJUTÁSI SZÁNDÉK, MUNKASZERETET Az 1945 utáni változások között a falvak népe azt a lendületet igyekezett megtalálni gazdálkodásában, ami az 1930-as és az 1940-es évek paraszti gazdálkodását ~ MMgMA IV. 1000. sz. Almamellék környéki cselédek. Dobos Ilona adatokat idéz paraszti környezetből az 1960-as és az 1970-es évekből is. Dobos Hona: Egy folklórgyüjtő feljegyzései. Bp., 1984. (továbbiakban: Dobos, 1984.) 52. p. 29 Saját gyűjtések. MMgMA IV. 1000. sz. Almamellék, 1006. sz. Ibafa, 1007. sz. Szigetvár: Tímár János uradalmi bognár önéletrajza.
