Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Granasztói Péter: Tárgyak ideje az inventáriumokban. Kiskunhalas, 1760-1850
184 Személyes idő - történelmi idő Granasztói Péter Míg az első két generációban egyetlen nem nemes és/vagy városi tisztséget betöltő módos nagygazdát találtunk, akinek ruhatartó almárium volt a tulajdonában, addig a harmadik generációban a kilenc - feltehetően ruhatartó - almáriumtulajdonos között négy nagygazda volt. Mindannyian tanyás gazdák lehettek, nagyobb mennyiségű juhval és szarvasmarhával, de ezek száma, és földjeik nagysága nem hasonlítható a város legvagyonosabb lakosaihoz. A többi almáriumtulajdonos között találtunk nemest, szenátort, és egy-egy görög és zsidó kereskedőt is. A görög kereskedő viszont már csak a tanyáján tartotta almáriumát, ami szintén jelzi ez egyszerűbb és már régóta divatos tárgy presztízsének csökkenést. Az almáriumok különböző típusai egyre szélesebb rétegekhez juthattak el, ami már megfigyelhető a ruhatartó típusnál is, de ez leginkább az olcsóbb konyhai almáriumokra, falba való almáriumokra volt jellemző. A földaprózódásnak is köszönhetően, összehasonlítva a korábbi generációk tagjaival, néhány kevésbé módos gazda is beszerzett e bútorok közül egyet-egyet. A negyedik generáció, azaz az 1775 után születettek tárolóbútor divatja is mutat elmozdulásokat az előzőkhöz képest. A legrégibb nagypresztízsű bútort, az almáriumot már csak nagygazdák és nemesek házaiban írtak össze, akik a város leggazdagabb, sok esetben nagyon fiatal redemptus gazdái is voltak egyben. A konyhai almárium tulajdonosai között is csak redemptusokat találunk, közöttük szegényebbeket is. A falba való almárium, vagyis a téka, pedig kifejezetten a 25 ft-os redempciós földnél kevesebbel bíró, szegényebb gazdák bútora lett. Sok évtizednek kellett eltelnie, hogy az ajtós bútorok megérkezzenek a gazdák szélesebb körének otthonaiba. Mire ez megtörtént, a divatot diktáló nemesek, kereskedők, módos iparosok még drágább és különlegesebb bútorokat - sublót, állószekrényeket stb- helyeztek el szobáikba. Az életkor és születési idő figyelembevételével a tárgyak, tárgyegyüttesek ideje, ciklusa, az elterjedés, a divat, az átadás-átvétel problematikája az egyéni esetekből kiindulva sokkal finomabban elemezhető. Olyan folyamatokra lehet rátapintani, amelyeket az irat keletkezési ideje sohasem tenne lehetővé. Fiatalok és idősek, egy generációba tartozókat, de különböző időpontban készült inventáriumokkal rendelkezőket lehet összehasonlítani, a különbségeket értelmezni. Mindezek felismerése után felmerülhet az egész forrás átrendezése a születési év alapján, ám ha az összes leltárhoz kapcsolódó születési évet is ismernénk, az hihetetlen nagy kavarodást okozna. Nem lehet teljesen elvonatkoztatni a felhasznált forrás diktálta időstruktúrától és egyéb sajátosságoktól. A hagyatéki leltárak által mutatott, jelzett valóság önálló, zárt és nagyon nehéz akár a reprezentativitásuk bizonyítása érdekében is más valóságokhoz viszonyítani. A forrás saját szerkezetében, és sajátosságait figyelembe véve kell minél összetettebb és változatosabb elemzéseket végezni.
