Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Granasztói Péter: Tárgyak ideje az inventáriumokban. Kiskunhalas, 1760-1850
Tárgyak ideje az inventáriumokban. Kiskunhalas, 1760-1850 179 hagyatéki leltárak teszik ki. Elhunytak után viszont azért készítettek hagyatéki leltárt, hogy a hátrahagyott kiskorú árvák vagyonát, ingóságát megőrizzék, nagykorúvá válásukkor megkaphassák az örökséget. Kiskorú árvája viszont nem az idős embereknek volt, tehát feltételezhető, hogy a középkorúak is reprezentálva vannak a leltárak között. A kiskorúak védelme a franciaországi Chartres-ban vagy a kanadai Quebecben is a fő funkciója volt a hagyatéki leltáraknak. 6 Kanadában a jó forrásviszonyoknak köszönhetően - 519 darab 1800 és 1819 között keletkezett leltár -, sikerült megállapítani a hagyatéki leltárak korösszetételét és összevetni az adott korszakban elhunytakéval. Alulreprezentált a két szélső korcsoport - a 30 évnél fiatalabbaké és a 70 évesnél idősebbeké - volt. A szerző szerint ez azzal lehet összefüggésben, hogy míg az előbbiek nem házasok és nincs gyerekük, addig az utóbbiaknak, az időseknek, nincs is kiskorú árvája, a vagyonukat már a legtöbb esetben elosztották, és nincs vita az örökségen. A kiskunhalasi inventáriumok korösszetételének sajátosságai nagyon hasonlítanak a kanadai példához. Halason is egyértelműen a kiskorú árvák vagyonának megőrzése volt a cél a hagyatéki leltárak készítésével, de természetesen más okok, például az osztozkodás nehézségei, eladósodás is meghúzódhatott az iratkészítés mögött. A korösszetétel megállapításához a 200 inventáriumhoz kapcsolódó személyi-anyakönyvi adatokat kerestem ki a református és a katolikus anyakönyvekből és egyéb forrásokból. Születési évét 164 esetben (82%) sikerült megállapítani, és az alábbi elemzés alapjául tehát ezek az esetek szolgálnak. Az elemzéshez 25 évvel számolva generációkat is megállapítottunk, ami azt eredményezi, hogy az 1760 és 1850 között keletkezett hagyatéki leltárak négy generáció - az 1699 és 1796 között születettek - nyomon követését, összehasonlítását teszik lehetővé. A halasi leltárakban egyetlen korcsoport sincs kirívóan felülreprezentálva. A 70 év felettiek például közel 13%-át teszik ki a 164 esetnek, míg a 60 és 70 év közöttiek alig valamivel többet. 30 év alatt csak 4 esetet találtunk, de már ezek, a 26-28 éves fiatalok is segíthetnek egy jellegzetes korosztály, a fiatal házasok viszonyainak feltárásában. Ezt csak megerősíti, hogy 35 év alatt 17 eset található, ami több mint 10%. Ha a 10 éves korcsoportokhoz visszatérünk megállapítható, hogy a 30 és 40 év közöttiek, vagyis a viszonylag fiatalok már jelentős számban fordulnak elő: 28 eset (17,07%). A legtöbben, 97 személy (59,15%) a 40 és 60 év közöttiek közül került ki. E csaknem 100 eset nagyjából fele-fele arányban 6 Gamot, Benőit: La culture materielle du peuple de Chartres au XVIIIe siécle. Methods de recherche et résultats. = Annales de Bretagne, 1988. 401-410. p.; (Jő: Le logement populaire au XVIIIe siecle: l'exemple de Chartres. = RHMC 1989. nr. 2. 185-210. p.; Morin, Yvan: La représentativité de l'inventaire aprés décés. L'étude d'un cas: Québec au début du XIXéme siécle. = Revue d'histoire de l'Amerique francaise (továbbiakban: RHAF) 1981. 515-533. p.; Paquet, Gilles - Wallot, Jean-Pierre: Les inventaires aprés décés á Montreal au tournant du XIXe siécle. = RHAF 1976. 163-221. p.
