Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Kemecsi Lajos: Életutak - hagyatéki leltárak. Tata és Tóváros, 1768-1846

174 Személyes idő - történelmi idő Kemecsi Lajos megemlített „kőfaragó szerszámok, vésÖk". Minden bizonnyal ezekkel a szerszámokkal készítette Schweiger jellegzetes szobrait. Különösen érdekesek lehetnének a mai kutatók számára azok a „cserépből való formák"?* amelyek szintén részét képezték a hagyatéknak. A hagyatéki leltár egyes nehezen olvasható, esetleg hiányosan felvett tételeit sikerült pontosítani a szintén fennmaradt hagyatéki árverési lista segítségével. A leltár egyes tételeit részletesebben is felsoroló licitációs jegyzék alapján lehetővé vált a Schweiger Antal hagyatékában szerepelt könyvek pontosabb megismerése is.

39 Amint az a licitációs jegyzőkönyvből kitűnt, 19 darab könyvet írtak Össze Schweiger hagyatékának részeként. Ez a szám egyébként az egyik legmagasabb a tatai és tóvárosi korabeli inventáriumok között. Az öt darab vallásos tartalmú könyv mellett további kettőnél olvasható tartalmukra történő utalás. Ez a két könyv - amelyekben „különbféle figurák találhatóak - minden valószínűség szerint mintakönyvekjellegzetes ábrázolásokat tartalmazó kiadványok lehettek. Szintén a szobrászi munkához kapcsolódó szakkönyv lehetett egy harmadik kiadvány, amelyet ugyanis Schlögl János, a tatai fajanszmanufaktúra üzemeltetője vásárolt meg az árverésen 1 ft 9 kr-ért. Ezek a Schweiger hagyatékából származó könyvek rendkívül értékes források lehetnének a művészettörténeti kutatások számára. A hagyatéki leltárak szerencsés esetben tartalmaznak olyan tárgyakat is, amelyek segítségével egykori tulajdonosaik, használóik személyes jellemzőiről is képet kaphatunk. Schweiger Antal hagyatékában is megmaradt néhány olyan személyes tárgy, amely alapján egyéniségére vonatkozó következtetéseket is megkockáztathatunk. A hagyaték részeként összeírt vallásos jellegű tárgyak és könyvek arra engednek következtetni, hogy a művész mélyen hívő ember volt. A tatai és tóvárosi 18. század végi hagyatéki leltárak többségében megtaláljuk a Schweiger házában összeírt szakrális jellegű tárgyak többségét. Feltételezhetjük, hogy Schweiger dohányzott, erre utal a leltár részeként felsorolt „pipaszár".

41 A szobában összeírt „rozsolisos üveg és pohár"

42 a likőrök a korban elterjedő fogyasztására enged, következtetni. Szokatlannak ítélhetjük meg a hagyaték részeként a padláson felvett hárfát. Az udvari fahulladék között is találtak a leltározók hangszertöredékeket. A korszakból ismert mezővárosi leltárak között kivételes a hangszer megléte, és hárfa egyedül ebből a leltárból ismeretes.

43 Az uradalmi szobrászként, művészként dolgozott Schweiger életkörülményei megismerhetővé váltak hagyatéka alapján. Esetében azonban - összevetve az általa készített művészi alkotások értékével - elenyésző a tényleges hagyaték. A tatai városképet meghatározó szobrai itt készült gyönyörű fajansztárgyak máig 3/

NMIGY 1358. sz. 38 Uo. 39 Kemecsi, 2003. 141, p. 40

NMIGY 1358. sz. 41 Uo. 42 Uo. 43 Kemecsi, 2003. 142. p.