Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Kemecsi Lajos: Életutak - hagyatéki leltárak. Tata és Tóváros, 1768-1846
170 Személyes idő - történelmi idő Kemecsi Lajos Az életút lezárulását, eredményeinek értékelését jelzik egyes esetekben az elkészült leltárak, máskor viszont éppen az eredménytelenséget, a sikertelenséget dokumentálják a későbbi kutató számára. Az „életút" sok esetben extrémen rövid, a mai halálozási átlagéletkort kiindulási alapként elfogadó szemében. Természetesen a 18. századi egészségügyi, élelmezési, életminőségi feltételekhez igazodó átlagéletkor alacsonyabb volt. Egyes esetekben viszont még ennek figyelembevételével is igen rövidre szabott életút befejeződéséről őriztek meg adatokat a tatai leltárak. Alig néhány ruhadarab maradt fenn a Tatán váratlanul, betegségben 1822 áprilisában elhunyt fiatal cselédlány ládájában, amit szállásadójának költségei miatt bocsátottak licitációra. A távolabbi faluból származó, rokonok és ismerősök nélkül a városba került cseléd hagyatékából nem következtethetünk a korosztályába tartozó lányok általános viseletére sem. 14 A talán Nagysallóból (ma: Tekovské Luzany, Szlovákia) származó Batzkó Erzsébetnek nem csak pontos életkorát nem ismerjük, hanem halálának oka is homályban maradt. Rövid életének egyetlen írásos nyoma 16 tételből álló licitációs leltára. Személyes tárgyainak - rékli, kötények, rokolyák, olvasó és gyöngy - értéke alig 12 ft-ot tett ki. Életútja tragikusan hirtelen zárult le a mezővárosi idegenek között. Hasonlóan rövid leltár azonban más okból is készült. Sajátos lista tartalmazza az uradalomhoz tartozó, de a két mezővároshoz szorosan kapcsolódó Váraljáról, adósságai elől 1839-ben elszökött Üllei Sándor könyvkötő helyben maradt szerszámait és ruhadarabjait. 15 A leltárakban szereplő iparosok között országos szinten is ritkán fennmaradt mesterség eszközkészletéről, illetve az azt folytatók életkörülményeiről, a megmaradt irat alapján csak szegényes és hiányos kép rajzolható. A néhány rongyos ruhadarabot és szedett-vedett szerszámot hátrahagyott iparos életútjának csupán egy hirtelen „kanyarjáról" értesülünk a lista alapján. Egyenes viszont az útja általában a mezővárosokban élő kézművesek többségének. A vizsgált leltárak 40%-a kézműiparral foglalkozó tatai és tóvárosi lakosé volt. Tatán a textil-, az élelmiszer-, a bőr-, és a fazekasipar dominált a vizsgált korszakban. Az inventáriumokban 19 különböző céhes mesterség képviselői szerepelnek. Különösen jelentős volt a vizsgált időszakban a csapók súlya és szerepe a települések életében. A tatai csapók - illetve a hagyatéki leltárak egy részében posztósokként szereplő iparosok - aránya kiugróan magas volt a kézművesek összességét tekintve. Az 1749-ben alapított céh megerősödését a települések vízrajzi adottságai is elősegítették. A tatai csapómesterek által szőtt termékek között a pokróc és a szűrposztó volt a legjellemzőbb. 16 Az elkészült hagyatéki leltárak közel egyharmada e mesterséget folytató személyek ingó és ingatlan vagyontárgyait tartalmazza. Néprajzi Múzeum Inventáriurn-gyüjtemény (továbbiakban: NMIGY) 3953. sz. Batzkó Erzsébet hagyatékának becsüje és árverése. 15 NMIGY 4070. sz. Üllei Sándor vagyonának becsüje és leltára. Az országos gyűjteményben csak hét könyvkötő szerepel. l6 Kring, 1937. 409. p.
