Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Kemecsi Lajos: Életutak - hagyatéki leltárak. Tata és Tóváros, 1768-1846

Életutak - hagyatéki leltárak. Tata és Tóváros, 1768-1846 169 egy személy környezetét, mindennapjainak világát.

10 Ez a kutatási irány az, amelyik az életút-elemzésekhez hasonlóan leginkább hasznosította az inventáriumok speciális adatait. Az inventáriumok és vagyoni összeírások olyan részletes jegyzékek, amelyek egy-egy személy, háztartás ingóságait és ingatlanait, pénzügyi aktíváit és passzíváit egyaránt tételesen számba veszik. Ilyen értelemben leltárak nem csupán hagyatéki céllal készülhettek, hanem végrendelet mellékleteként - akár évtizedekkel az elhalálozás előtt - vagy egy lopás után a kárfelmérés részeként, esetleg az igazságszolgáltatási ügymenet eredményeként. A kutatás gyakorlatához igazodva az alábbiakban a különböző céllal készült jegyzékeket egyöntetűen inventáriumként jelzem, azonban minden esetben értékelem készítésének valós körülményeit is. Az osztrák polgári törvények Magyarországon 1852-ben történt bevezetése után vált kötelezővé hazánkban a hagyatéki leltárak készítése. Számuk növekedésével fordítottan arányos azonban a bennük található információk mennyisége. A tömeges készítés hatására a leltárak homogenizálódtak.

11 A hagyatéki leltárakat felhasználó kutatók minden esetben utaltak a leltárak megbízhatóságának kérdésére.

12 A hagyatéki és vagyonleltárak soha nem teljesek. A hiányzó tárgyak vagy tárgycsoportok nagy mennyiségű leltáron végzett kvantitatív elemzéssel kimutathatóak és megfelelő módszerek alkalmazásával az így jelentkező bizonytalanságok kiküszöbölhetőek. A régebbi, 18. századi leltárakból szegényesebb tárgyi ellátottság állapítható meg, azonban a korszak elején készült leltárakra országosan jellemző, hogy az összeírás sokkal esetlegesebb volt a későbbi időszakhoz viszonyítva. Az egyes esetekben hiányosnak tűnő leltárak között akadtak olyanok, amelyek egy-egy özvegy, idős, szegény ember furcsa összetételű és különösen kevés darabból álló tárgyi környezetét rögzítették. A kiválasztott korszakra vonatkozó leltárak segítségével kimutatható, hogy a háztartásokban megtalálható tárgyak száma között óriási különbségek voltak.

13 A Néprajzi Múzeum Inventárium-gyüjteményében megtalálható olyan leltár is, amely több mint félezer tárgyat sorol fel, míg 20-30 tárgy is alkothatott teljes hagyatékot. 10 Benda Gyula: Egy Zala megyei köznemesi gazdaság és család a XVIII. század közepén. Parraghy László hagyatéka. = Agrártörténeti Szemle, 1984. 1-2. sz. 1-84. p.; Horváth D. Tamás: Egy mezővárosi iparos a reformkor kezdetén. Steindl György keszthelyi kézműves hagyatéka. In: Társadalomtörténeti módszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. Szerk. Á. Varga László. Salgótarján, 1987. 173-178. p. (Rendi társadalom - polgári társadalom; 1.) (Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból; 15.); Szűcs Judit: Egy csongrádi tímár hagyatéki leltára. = Ethnographia, 1998. 2. sz. 629-657. p. 11 Benda Gyula: Inventárium és paraszti gazdaság a XVIII-XIX. században. In: Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásából, 1988. Szerk. Bilkei Irén. Zalaegerszeg, 1989. (továbbiakban: Benda, 1989.) 241., 248-249. p. (Zalai Gyűjtemény; 28.); Uő: Az anyagi kultúratörténeti vizsgálata: inventárium, kvantifikáció, osztályozás. In: Közelítések. Néprajzi, történeti, antropológiai tanulmányok Hofer Tamás 60. születésnapjára. Szerk. Mohay Tamás. Bp., 1992. (továbbiakban: Benda, 1992.) 384. p. 12 Benda, 1989. 241-249. p., Benda, 1992. 383-387. p., Granasztói, 1998. 25-59. p. 13 Granasztói, 1998. 27. p.