Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Mátay Mónika: A testáló ideje. 18-19. századi debreceni végrendelkezők időfelfogása
162 Személyes idő - történelmi idő Mátay Mónika A BETEGSÉG ÉS A SZENVEDÉS IDEJE Az örökhagyók idő felfogására jellemző, hogy a házasság mellett a betegségnek, a szenvedésnek van konkrét időtartama. A testamentumok 80%-ában részletesen, vagy csupán megszokott formulával, de a végrendeletet rögzítő esküdtek megemlékeztek az örökhagyó testi állapotáról. Az örökhagyók 70%-a betegségre, de legalábbis általános testi gyengeségre hivatkozott, és csak egytizedük állította magáról, hogy egészséges testamentumának elkészítésekor. Az esetek döntő többségében a betegség - legalábbis a végintézkedés szövege szerint - egyben az aktus egyik fontos motivációja. Többnyire csak röviden szerepel a végrendelet elején, hogy az örökhagyó betegágyban fekvő, testében gyenge, de elméjében ép személy. A szenvedés időtartamával ellentétben magát a betegséget csak ritkán jelölték meg pontosan. Megdöbbentő, hogy mennyire szegényes a kórra vonatkozó fogalomkészlet: Ugyanakkor előfordulnak kivételek. A Péterfia utcában lakó Tóbiás György levélben kérte a magisztrátust, hogy végrendeletet tehessen. Az indoklás szerint tüdőgyulladásban szenvedett, és a nagyobb hitelesség kedvéért orvosi igazolást is csatolt kérelméhez. 38 Németi Mihály vargamester felesége azt írta, hogy hét éve szélütésben nyomorog"? 9 Bégányi Erzsébet testén annyira elhatalmasodott a köszvény, hogy betegágyában egyedül még megfordulni sem tudott, 40 Sipos István cívisgazda pedig évek óta rákos volt. 4 Egy Nagy Gerzson nevű örökhagyó „artzáján veszedelmes sebet" 42 láttak az esküdtek. Szathmáry Sámuel kereskedő hat hete „a N. borbély céh erős curája alatt lévén, élet s halál között 1 '' feküdt, ugyanis a hozzá bekvártélyozott katonák lovásza súlyosan megsebesítette. 43 Míg a betegség neve csak elvétve szerepel a forrásokban, az esetek túlnyomó többségében a végrendelkezők számszerüsítettek a betegség történetét, akár hetekről, akár évtizedekről volt szó. A kvantifikációra kézenfekvő magyarázatnak tűnik, hogy - amint ezt már fent is láttuk - az idő hosszúsága egyben a testáló fizikai állapotának és a szenvedés mértékének minősítésére is szolgált. Másképpen fogalmazva azt mondhatjuk, hogy a betegség időtartamának megjelölése 37 Gyakran mondták a testálóról, hogy nyavalyás, leromlott, lankadt, hervadt, nehéz testű, de csak ritkán jelölték meg, milyen kórban szenvedett. Ez persze nem volt alaki követelmény és nyilvánvalóan csak akkor tették meg a testamentum-írók, ha maga a végrendelkező, vagy az öt ápoló családtag, szomszéd megnevezte a betegséget. Erre azonban mindössze 34 alkalommal, tehát az esetek 3%-ában került sor. Ráadásul a megjelölt betegségek egy része nem is volt halálos, többen például vakságra és rokkantságra panaszkodtak. A 18. század közepétől Debrecenben a halotti anyakönyvekben is feltüntették a halál okát. Ez ez általában valamilyen a fertőző betegség: himlő vagy tüdőbaj volt. A testamentumokban is ezekre hivatkoztak a leggyakrabban, de emellett előfordul a gutaütés, a köszvény, a rák, sőt, a balesetben, esetleg fizikai bántalmazás során elszenvedett sebesülés is. 38 HBML Dtir. Vr. 2272. sz. Tóbiás György végrendelete, 1855. december 6. 39 HBML Dtir. Vr. 638. sz. Németi Mihályné Makrai Erzsébet végrendelete, 1799. október 17. 40 HBML Dtir. Vr. 249. sz. Faragó Mártonné Bégány Erzsébet végrendelete, 1751. szeptember 24. 41 HBML Dtir. Vr. 1856. sz. Sipos István végrendelete, 1833. július 1. 4 ~ HBML Dtir. Vr. 2024. sz. Nagy Gerzson végrendelete, 1841. szeptember 5. 43 HBML Dtir. Vr. 264. sz. Szathmáry Sámuel végrendelete, 1754. március 21.
