Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Mátay Mónika: A testáló ideje. 18-19. századi debreceni végrendelkezők időfelfogása
A testáló ideje. 18-19. századi debreceni végrendelkezők időfelfogása 161 szetesen sokszor éppen a házastársaik voltak. A gondviselőre vonatkozó döntéseket, a rá hagyományozott javakat jelentősen befolyásolta a hálaérzet. Az ápolásnak szinte mindig van „ideje": néha kicsit pontatlanul, „hosszú időként" hivatkoztak rá, de a testálok többnyire pontosan megadták az évek számát. Ez a precizitás azt mutatja, hogy mind a gondozott, mind a gondozó tisztában volt azzal az áldozattal, amit a betegség jelentett, és ennek megfelelően jutalmazták az önfeláldozó munkát. Kozma István cívisgazda és felesége, Lacza Kata asszony egymásnak kissé ellentmondóan nyilatkoztak, kölcsönös udvariaskodások közepette emlékeztek az együtt eltöltött évekre. Az asszony a férjét dicsérte, amikor azt állította, hogy tisztességes férfi módjára, 19 évig eltartotta, melynek fejében ráhagyta közösen szerzett házukat. A férj ugyanakkor a feleség erényeit ecsetelve hangsúlyozta: olyan beteg volt az elmúlt 10 évben, hogy még a rajta lévő öltözetre is csak felesége önálló keresetéből tellett. 35 A betegségnél is súlyosabb csapást jelentett, ha a házastárs lusta, részeges vagy csavargó természetű volt. Ezek a tulajdonságok gyakran indították a másik felet arra, hogy kártékony társát kirekessze az örökségből, de legalábbis megkurtítsa a ráeső vagyonrészt. A végakaratokban bőven találunk megromlott házasságról szóló beszámolókat. Egyes testálok a végrendeletet mintegy „válókeresetként" használták, és ugyancsak részletesen taglalták házastársuk negatív tulajdonságait, felhánytorgatták az őket ért sérelmeket. A rossz kapcsolatban az idő kínkeservesen lassan múlt, a „szenvedésben eltelt évekről" külön és kiemelten megemlékeztek az érintettek. A házasság nemcsak tartalmával befolyásolta a személyes időészlelést, de a házasságok egyben egymástól elkülönülő periódusokat jelöltek az egyén életében. A debreceniek döntő többsége az élete során legalább egy, de gyakran kettő, esetleg ennél is több házasságot kötött. Igaz ugyan, hogy a végrendelkezők nagyobb része (54%) csak egy házasságról számolt be, de elérte a kétötödöt azoknak az aránya, akik két (31%) vagy több házasságot kötöttek (9%). Az újraházasodás összefüggött a járványok és a fertőző betegségek pusztításával, a nőknél pedig a gyermekágyból fakadó magas halálozási aránnyal. 36 A legfőbb motiváció mindkét nem esetében a kiskorú gyermek volt. Emellett a nőknél az új házasságkötés mellett szólt, hogy a gazdaság vagy a mesterség folytatása önerőből komoly megterhelést jelentett, míg a férfiakat a háztartás felügyelete és ellátása késztette arra, hogy új asszonyt keressenek. A testálok személyes kronológiáját a házasságok rendje szabta meg. Házasságaikhoz kötik, a házasságok sorrendjében mondták el életük fontos eseményeit, és mintegy a házasságkötések adják a személyes idő szerkezetét. Ez nem különösebben meglepő, ha arra gondolunk, hogy a végrendelet elsősorban a vagyon szétosztására szolgált, és a szétosztás módját javak megszerzésének körülményei szabályozták. HBML Dtir. Vr. 60. sz. Kozma István és Lacza Kata végrendelete, 1719. november 19. Kováts Zoltán: A népesedési viszonyok. In: Debrecen története. 2. köt., 1693-1849. Szerk. Rácz István. Debrecen, 1981. 15-69. p.
