Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
AZ IDŐ A TÁRS(ADALOM)TUDOMÁNYOKBAN - K. Horváth Zsolt: Lineáris? Homogén? Folytonos? Szempontok az idő fogalmának társadalomtudományos dekomponálásához
16 Személyes idő - történelmi idő K. Horváth Zsolt haladás történelmét nem ismerte'" 9 - nem sajátította el azt az új, a történelmet homogén és teleologikus folyamatként értő beállítódást, melyet Schiller Universal geschichtet viszont már ismert és alkalmazott. 10 A 18. és a 19. század fordulóján a társadalom a jövőre érzékeny és nyitott volt, és nem a múlt történeteiből óhajtott továbbra is okulni. Koselleck summázata szerint a történelem ebben az időben szűnt meg az élet tanítómestere lenni. Nem az időben, hanem az idő által jön létre (a történeti idő megjelenése), és nem a felhalmozott tapasztalatok, tudások révén készíti elő a jövőt, hanem valamilyen konkrét célt (telos) szolgál. A homogén és teleologikus történelem képzete különösen alkalmasnak bizonyult arra, hogy a nemzetállamok kialakulásának legitimációs szükségletét (kiszolgálja, és hogy a nemzeti identitás képében összetartó szellemi keretet alkosson meg. Ebben az időben az emlékezethez jóval hasonlatosabb volt a 19. századi történeti szaktudomány, mint manapság. A nagy nemzeti identitástörténetek, jövőre vetülő referenciáik ellenére - tehát paradox módon -, jelentékeny mértékben építettek a „régiekkel" való folytonosság, azaz az idő problémamentes linearitásának képzetére is. így a homogén és lineáris történelem - Szekeres András szavával élve „tartalommal feltöltött kronológia" -vá válik. 3.) A folytonosság Visszatérve Bloch meghatározásához, ki kell emelnünk, hogy a történeti diszciplína Fustel de Coulanges-ig és Michelet-ig visszanyúló hagyományos definíciója ugyanúgy az általános és folytonos időben gondolkodott: „ez a valós idő természeténél fogva folytonos. S egyben örökös változás is" ' - mondja ki explicit módon Bloch, ám kérdés, hogy ezt a szembeállítást hogyan is kellene értenünk. Hogyan lehet valami önmagával folytonos, ha egyben szüntelen változásban is van? Egyfelől, amint Alexander Gerschenkron leszögezte: ,jajnos a folytonosságot... nem konvencióként, hanem tényként szokták felfogni", 13 másfelől pedig, attól tartok, a „folytonosság" fogalmát túlságosan is szabadon használják. E fogalom poliszémikus jellegét - számomra legmeggyőzőbb módon - az említett gazdaságtörténész egy közleménye fejtette ki. Szemantikai sétája során rámutatott néhány félreértésre: a „folyamatosság" leggyakrabban alkalmazott ellentéte a „változás", így a kontinuitás leginkább a „változás" hiányát implikálja, ám ebben az esetben nem tudnánk magyarázatot adni arra, hogyan lehetséges a lassú ütemű átalakulás. Gerschenkron amellett tör lándzsát, hogy a folytonosság inkább a változás g Uo. 10 Koselleck, 1995. 7-20. p. 11 Szekeres András: Az idő urai? Történészek és időstruktúrák. In: A megfoghatatlan idő. Tanulmányok. Föszerk. Fejős Zoltán; szerk. Garanasztói Péter, Szeljak György, Tasnádi Zsuzsanna. Bp., 2000. 139. p. (Tabula könyvek; 2.) 12 Bloch, 1996. 27. p. 1 Gerschenkron, Alexander: A történelem folytonosságáról. In: Uö: A gazdasági elmaradottság történelmi távlatból. Tanulmányok. Vál. Berend T. Iván, Ránki György; az előszót írta Kovácsy Tamás; ford. Halmos Károly ct al. Bp., 1984. (továbbiakban: Gerschenkron, 1984.) 494. p. (Társadalomtudományi könyvtár)
