Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Mátay Mónika: A testáló ideje. 18-19. századi debreceni végrendelkezők időfelfogása
158 Személyes idő - történelmi idő Mátay Mónika AZ ÉLETKOR Az egyik legjobban mérhető személyes adatot, az életkort a testálok közül csak kevesen jelölték meg számszerűen." 6 E mögött természetesen nem az állt, hogy a végrendelkezők titkolták volna éveik számát, egyszerűen arról van szó, hogy a vizsgált korban - és különösen igaz ez a 18. századra - nem tartották számon olyan pontosan, születési dátum szerint az életkort, mint a 19. század végétől, amikor a modern személyazonosság szigorú kritériumai létrejöttek. 27 Ráadásul a végakarat formai követelményei között nem szerepelt a kor pontos meghatározása, így azután általában nem is tüntettek fel ilyen adatot. Ugyanez vonatkozik a családtagok, a házastársak és a gyermekek életkorára: ezeket az adatokat még ritkábban közölték a debreceniek. A 18. század elejétől mind a protestánsokat, mind pedig a katolikusokat anyakönyvezték a városban, de ez nem jelentette azt, hogy a cívisek a lelkészek által bejegyzett dátumot következetesen megjegyezték, vagy hogy az évek száma alapján gondolkodtak az életkorról. 28 A 18. század első felében még akadt példa olyan testamentumra, amelyben az örökhagyót, egy bizonyos Portörő Szabó Annát „circiter 50 esztendős öreg leány" -ként, míg egy özvegyet, akiről csak annyit tudunk, hogy a Csemete közben lakott, „cirtiter 5á"' 30 évesként emlegettek. A későbbiekben ilyen pontatlan megfogalmazással már nemigen találkozunk. Valószínűleg a 19. században végrendelkező polgárok többsége már ismerte és számon is tartotta a korát, de a források tanúbizonysága szerint a hétköznapi életben az archaikusabb korfogalmakat használták. 31 " 6 Hasonló eredményekre jutottak a fent hivatkozott középkori-reneszánsz itáliai testamentumokat elemző kutatók is, illetve Horváth József a halasi végrendeletek elemzése kapcsán. Horváth József: Végrendelkezés Halason, 1700-1850. In: Kiskunhalas története. 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból. Szerk. Ö. Kovács József, Szakái Aurél. Kiskunhalas, 2001. 495-518. p. 27 Erről bővebben lásd például: Corbin, Alain: Backstage. In: A History of Private Life. From the Fires of Revolution to the Great War. Vol. 4. Ed. Michelle Perrot; trans. Arthur Goldhammer. Cambridge-London, 1990. 451-668. p. 28 Nyilvánvalóan különbség volt a tanultabb rétegek és az iskolázatlanok között. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy például a müveitek körébe tartozó Tholdi Pál nótárius és Hatvani István, a magyar Faustként elhíresült természettudós és kollégiumi professzor sem tüntették fel pontosan az életkorukat. A protestánsoknál az anyakönyvezés 1703-ban, a katolikusoknál 1718-ban kezdődött. 29 HBML Dtir. Vr. 106. sz. Portörő Szabó Anna végrendelete, 1733. szeptember 14. 30 HBML Dtir. Vr. 242. sz. Kozma Ferencné Rékasi Kata végrendelete, 1750. július 12. 1 Az 1012 eset között mindössze 46 olyan végrendelet szerepel, amikor a testátor/testatrix megadta a pontos életkorát. Ebből 14-et 18. századi, 32-t pedig 19. századi végrendeletekben jegyeztek fel. A kora újkori franciaországi életkor-fogalomról magyarul is olvasható Philippe Ariés mára klasszikussá vált müve: Ariés, Philippe: Gyermek, család, halál. Tanulmányok. Vál. Ádám Péter, Szapor Judit. Bp., 1987. 9-35. p. (Társadalomtudományi könyvtár) Ezenkívül az öregkor jelentéséről lásd egyebek mellett Keith, Thomas: Age and Authority in Early Modem England. = Proceedings of the British Academy, 1976. Vol. 62. 205-248. p.; Troyansky, David G.: Old Age in the Old Regime. Image and Experience in Eighteenth-Century France. Ithaca-London, 1989. XIV, 260 p.
