Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Orsi Julianna: Időmeghatározás a paraszti emlékezetben, 18. századi tanúvallomások alapján
Orsi Julianna IDŐMEGHATÁROZÁS A PARASZTI EMLÉKEZETBEN, 18. SZÁZADI TANÚVALLOMÁSOK ALAPJÁN IDŐ MEGHATÁROZÁSOK CÉLJA: TÖRTÉNÉSEK, CSELEKVÉSEK TÉRBEN ÉS IDŐBEN Az ember létéhez szorosan hozzátartozik az idő és a tér. Életét időben és térben éli, azaz mindaz amit tesz, mindaz ami történik körülötte a tér és az idő koordinátái között zajlik. A jelen, a múlt és a jövő az emberi élethez viszonyított időszemlélet alapkategóriái. Az ember a jelent éli, tapasztalja, a múltra emlékezik vagy emlékeztetik, a jövőt tervezi. A továbbiakban vizsgáljuk meg, hogy milyen időszemlélete volt a 18-19. századi embernek. A témakör kibontását elsősorban tanúvallomások segítségével végezzük el, de felhasználunk egyéb írott forrásokat is. A helyi közösség szempontjából fontos volt a terület birtoklási jogának elismertetése, amelyet a kontinuitás igazolásával érték el. Az igazoláshoz felhasználtak okleveleket, egyéb okiratokat valamint tanúvallomásra kérték a „nagy időt megélt", azaz a legidősebb embereket. a.) Török-kor A török időket a települések életében mérföldkőnek tekintette a 18. század embere, és ez igaz a 20. század szájhagyomány alapján mesélő utódaikra is. A 18. században fel-felbukkanó határperek során általában olyan tanúkat hallgattak ki, akik a 17. században is ismerték a nevezett határrészt, ott laktak, ott szolgáltak, és a bizonyításkor arra hivatkoznak is. így például 1731-ben a Szabadszállás és Fülöpszállás közötti határperben az izsáki születésű, 67 éves Kajári Gergely - aki a „Török Világban Nyáj juhász lévén" 1 - frissen emlékezett a Kisbalázsi határrészre. 2 Az egyik tanú, az 56 éves kunszentmiklósi Jósa György „Tasi Istvánnál és Szűcs Mátyásnál Buda Várának vétele után circiter hat esztendővel ... elküldetett ... nádat vágni"? A 18. század folyamán évtizedekig zajlott Karcagújszállás (ma: Karcag) és Püspökladány közötti határper. Ez a korábbi évszázadokban is vita tárgya volt, amint az nemes Sass Demeter 44 éves kisújszállási tanú emlékezéséből kiderült: „... noha még akkoron csak fiatal inas volt, hogy egy időben az édes attjához Püspökladányban jővén Nagy Bálint nevő kunok kapitánya tudakozván, mondaná meg öreg ember lévén, hogy meddig lenne Kun Karczag ujszállásnak az határa, melyre monda fátensnek az édes attja, tehát nem tudja k[e]g[yé]lmed: történt 1 Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára (továbbiakban: BKMÖL) Szabadszállás iratai, 1731. 2 Uo. 3 Uo.
