Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Erdélyi Gabriella: Évek, évszakok, napok, órák: a nép és az elit időérzékelése és jelölése a késő középkorban
136 Személyes idő - történelmi idö Erdélyi Gabriella A kihallgatás alapjául egy hét pontból álló szöveg szolgált, amelynek szerzője a kolostorból az ágostonosokat eltávolító földesúr ügyvédje volt, és a dominus eljárásának indoklásaképpen a barátok vétkeit taglalta. A bíró ezeket olvasta fel a tanúknak, amit ők további részletek, az ágostonosok életébe közelebbi bepillantást engedő történetek előadásával megerősíthettek vagy cáfolhattak. A bíró feladata volt ezután, hogy e történések valóságtartalmát további kérdésekkel lehetőség szerint ellenőrizze. A „melyik évben, hónapban és napon történt" a szóban forgó esemény formában elhangzó bírói kérdések azonban - a „nem tudom 1 ' válaszok nagy számából ítélve - nem igen könnyítették meg a tanúknak az emlékezést. 3 Mielőtt azonban tanúkról szólnék, nézzük meg, miképpen datálta az írnok a jegyzőkönyvbe rögzített okleveleket és a törvényszéki meghallgatások időpontjait: ,^íz Úr születésének ezerötszáztizennyolcadik évében, a hatodik indikcióban, Mars napján, május hónapjának negyedikén, a Tercia órája körül ... Krisztusban legszentebb atyánk és urunk, az isteni gondviselés jóvoltából X. Leó pápa pontifikátusának hatodik évében" Az írnok tehát az ókori csillagászok számításain nyugvó naptári rendszert alkalmazta, amit az évek meghatározása terén az igencsak bonyolult számításon alapuló indikció, illetve a mindenkori pápa uralkodási éve egészített ki. Módszere az Itáliából elterjedt európai közjegyzői gyakorlat - naptárhasználatot feltételező - tipikus példája. A jelek szerint azonban az idő számítását 60 perces órákban még nem sajátította el, e téren ugyanis a hagyományos módszerhez folyamodott, és a szerzetesek kánoni imaórái által strukturálta az éjszakai és nappali időt: a „tertia" a kilenc óra körüli imaóra elnevezése. Mindez azért érdekes, mert tudjuk, hogy közjegyző kollégái egyre szélesebb köre ekkor már az ennél pontosabb, 24 órás napban gondolkodott. És még ha az idő hagyományos vagy modern jelölése ekkoriban nem is feltétlenül járt együtt a mechanikus óra használatával, ez a változás mindenképpen fontos lépés volt az idő modern értékelése és kezelése felé. 5 A korszakunkban kezdődő, több évszázados átalakulás lényegét sokféleképpen jellemezték már. így szokás beszélni a megélt és mért idő ellentétéről, feladatorientált és absztrakt időfelfogásról, a változó sürüségű-ciklikus és egyenletes-lineáris időről, illetve a pontatlan, hozzávetőleges időjelölést felváltó pontosságról. A 16. század eleji hivatásos írásbeli gyakorlat itt kiragadott példája tehát e két időparadigma együttélését testesíti meg, a modernség túlsúlya mellett. A kérdés ezután az, hogy ez lényegesen különbözik-e attól, amit a műveltség és az írni-olvasni tudás külsőbb körein és peremén álló tanúk - várakozásaink szerint " Lásd például Kemesmáli Nagy Pál válaszát: „az évre, hónapra és napra, amikor az efféle nőket a kolostorba vitték, nem emlékszik". Biblioteca Apostolica Vaticana. Fondo Barberiniani Latini, vol. 2666. (továbbiakban: BAV Jkv.) fol. 73r, 6. artikulus. 4 BAV Jkv. fol. 2r. 5 Csukovits Enikő: Órahasználat a középkori Magyarországon. = Történelmi Szemle, 1992. 3-4. sz. (továbbiakban: Csukovits, 1992.) 169-172. p. Az óra és az órahasználat történetének nemzetközi irodalmát lásd ugyanitt.
