Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
AZ IDŐ A TÁRS(ADALOM)TUDOMÁNYOKBAN - K. Horváth Zsolt: Lineáris? Homogén? Folytonos? Szempontok az idő fogalmának társadalomtudományos dekomponálásához
K. Horváth Zsolt LINEÁRIS? HOMOGÉN? FOLYTONOS? SZEMPONTOK AZ IDŐ FOGALMÁNAK TÁRSADALOMTUDOMÁNYOS DEKOMPONÁLÁSÁHOZ Amennyiben Marc Bloch bon mot-ja - tudniillik, hogy „a történelem az időben mozgó ember tudománya" 1 - még érvénnyel bír, márpedig szerintem igenis érvénnyel bír, és egyszersmind ezt kiindulópontuknak jelöljük ki, úgy érdemes lenne azt is firtatni, hogy a „személyes idő" és a történelmi idő fogalompárban megjelenő kettősség érvényes-e, és ha igen, miképpen? Egyáltalán miért és mióta legitim ez a kérdés a társadalomtörténet-írásban, vagy tágabban a társadalomtudományok terrénumán, és mi lehet ennek a magyarázata? Miért mozdultak el a társadalomtudományok képviselői - a filozófusoktól az antropológusokon és a szociológusokon át a történészekig - attól a még ma is nehezen oldódó képzetrendszertől, hogy az idő problémamentes, eleve adott tényező, odáig, hogy az időt még egyetlen egyén életszekvenciájában is polimorf fogalomnak tekintsék, észrevétlenül kérdőjelet helyezve a szubjektumot egységgé szervező identitás fogalma mögé. , Az alábbiakban nem lesz módom e szerteágazó kérdés alapos tárgyalására, mindösszesen arra tennék szerény kísérletet, hogy e változás néhány - megítélésem szerint - perdöntő elemére rávilágítsak: avagy hogyan is jutottunk idáig? Persze csalóka dolog lenne az idő lebontásában érdekelt kutatók episztemológiai beállítódását kiterjeszteni, hiszen ami a társadalomtudományos beszédben egyre inkább elfogadottá válik, az a közbeszédben, a politikai mező szereplői esetében egyáltalán nem kérdéses: évfordulók kapcsán Szent István, Rákóczi, Kossuth, Széchenyi még mindig „üzennek a mának 1 ', tanulságot adnak át a ma élőknek, és ezzel a kapoccsal mintegy meg is teremti annak látszatát, 1.) hogy a múlt és a jelen közötti relációban a történelem ideje folytonos, hiszen mi a fentebbiek leszármazottai vagyunk, létünk belőlük is következik; 2.) hogy homogén, hiszen ugyanabban az időben élünk („Magyarország történelmének részei vagyunk 1 '), csak picit később; 3.) hogy ez az idő lineáris, azaz az „előttünk" megtörtént dolgok tanulságai az utódok számára megfontolhatóak, sőt megfontolandóak. Valóban összeköt itt valami, valóban a „történelem az élet tanítómesterének" csillagzata alatt élnénk még a mai napig is? 1 Bloch, Marc: A történész mestersége. Történetelméleti írások. Ford. Babarczy Eszter, Kosáry Domokos, Pataki Pál; utószó Bcnda Gyula. Bp., 1996. (továbbiakban: Bloch, 1996.) 26. p.
