Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Vörös Boldizsár: „Új mozgalom" - „régi eszközök"? Vitatkozó vélemények a magyarországi szociáldemokraták propagandamódszereiről a 19-20. század fordulóján
„Uj mozgalom" - „régi eszközök"? Vitatkozó vélemények a magyarországi szociáldemokraták ... 111 valójában nem biblia ám, mert a biblia nem ismeri el a fejlődést, hanem ósdi, öreg, régen idejétmúlt elmélettel akarja megtörni az embereket, míg Marx azt mondja, hogy a világon minden máról holnapra fejlődik."' Miközben a szociáldemokrata kiadványok szerzői a keresztény vallásosság kifejezéseit alkalmazták a munkásmozgalom történetének figuráira, munkásmozgalmi kifejezések felhasználásával írtak a kereszténység alakjairól, elsősorban Jézusról. A Világszabadság 1915-ben, Húsvét ünnepe címmel közölt cikke szerint ,^Annyi bizonyos, hogy Krisztus volt az első szocialista, aki komolyan törekedett a nép nyomorának enyhítésére és keményen támadta a szívtelen gazdagokat." 25 A Népszava 1918. húsvéti számának vezércikke pedig így írt: , Jézus, ha élt, valami kis proletárcsoport vezére lehetett, aki a próféták módján agitátorkodott, prédikálta a gazdagok és hatalmasok ellen az osztályharcot és hirdette és élte a nincstelen szegények gyakorlati kommunizmusát."" Ezen eljárások alkalmazásának rendszeressége jól mutatja: a korabeli magyarországi szociáldemokraták úgy vélték, hogy a keresztény vallásosság egyes elemeinek felhasználásával könnyebben el tudják fogadtatni - egyébként az egyházakat és a vallásosságot is támadó - nézeteiket, eszméiket a túlnyomórészt vallásos tömegekkel. A módszer propagandisztikus alkalmazásában rejlő lehetőségek felismeréséről tanúskodik Gergely Győzőnek a Szocializmus lapjain 1911ben közzétett cikke is, amelyben Áchim L. András messiásként, apostolként való viselkedését ábrázolta. A szerző idézte Áchim egy népgyűlési beszédét, amelyben a politikus így fogalmazott: „Testvérek, úgy akarnak velem elbánni a pogányok, az urak, mint a Megváltóval.'''' 2 Ennek kapcsán pedig Gergely ezt írta: „M itt mosolygunk ezen, de a csabai paraszt még teljesen benne van a vallás igézetében és az ő képzeletét valósággal elragadta ez a beszéd."' Az idézett ellenvélemények dacára tehát e különféle méltatássorozatok folytatódtak: a kor viszonyai között, a propaganda igényei - amelyek, a tömegekkel való kommunikálás érdekében, célszerűnek tartották ezen eljárások alkalmazását erősebbeknek bizonyultak a szigorú elvi, elméleti megfontolásoknál." A jelen" 4 B Hehler József: Ki volt Marx Károly? = Dohánygyári Munkás, 1918. jún. 1. 3. p. 25 Húsvét ünnepe. = Világszabadság, 1915. ápr. 10. 3. p.; Lásd még: Lázár István: Jézus életrajza. = Népszava, 1909. dec. 25. 36. p.; k.-a.: Milliók megváltója ... = Typographia, 1916. ápr. 21. 3. p. 26 Messiás. = Népszava, 1918. márc. 31. 1. p. Lásd még: Beer, M.: A zsidó egyistenség keletkezéséről. = Szocializmus, 1911-1912. 10. sz. 466. p. 27 Gergely Győző: Békéscsaba: Magyarország. = Szocializmus, 1910-1911. 8. sz. 343. p. 28 Uo. Lásd még: J. Soltész Katalin: A Tanácsköztársaság publicisztikájának stílusa. In: A nyelvtudomány a haladásért. Tanulmánykötet a Tanácsköztársaság 50. évfordulója alkalmából. Szerk. Király Péter. Bp., 1969. 125. p. (Nyelvtudományi értekezések; 65.) 29 Lásd ehhez még: Korff, Gottfried: Rote Fahnen und Tableaux Vivants. Zum Symbolverständnis der deutschen Arbeiterbewegung im 19. Jahrhundert. In: Studien zur Arbeiterkultur. Beiträge der 2. Arbeitstagung der Kommission „Arbeiterkultur" in der Deutschen Gesellschaft für Volkskunde in Hamburg vom 8. bis 12. Mai 1983. Hrsg. Albrecht Lehmann. Münster, 1984. 122., 138. p. (Beiträge zur Volkskultur in Nordwestdeutschland; 44.)
