Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)
I. ÍRÁSTÖRTÉNET - ÍRÁSBELISÉG - Veszprémy László: A 12. századi magyar kódexírás alakulása
58 írástörténet - szakszerüsödés Veszprémy László pe körűire, a század harmadik negyedére helyezhető. A hasonló írású, de valamivel korábbi legismertebb példa maga a Csatári (Admonti) Biblia, amelyet salzburgi írásúnak tartanak a század '30-as éveiből (Wien, ÖNB Ser.nov. 2701 2702/, Paris, Ecole des Beaux Arts, 22788), továbbá a Prágai Káptalani Könyvtár Ágoston-kézirata (A 21, 1) a század '30-as-'40-es éveiből, vagy egy st. floriani kódex 1134-ből (Abb. 27). Végül ide tartozónak érezzük a bevezetőben említett sermonarium-töredéket. 15 Szintén a 12. század közepére illetve harmadik negyedére tehető egy másik Kassáról elszármazott nürnbergi kézirat (Ger.Nat.M.Cod.lat. 23 375), Sevillai Izidor Etymologiarum librije. Magyarországi használatát kassai provenienciáján túl, még egy marginális - a 13. század elején élt Boleszló vagy Briccius váci püspökökre utaló - bejegyzés is valószínűsíti. Az írás jellege bizonyos fokig a dictamen írással rokonítható, de tractatiója mindvégig megőrizte a könyvírásra jellemző gondosságot, és meg sem közelítette az esztergomi iskolás jegyzet szintjét. Joggal utalhatunk a Pray-kódex zsinati törvényeinek írásképére, amelyet szintén a század közepére helyeztünk. Az írástípus kiválasztását talán az Izidormü kézikönyv, gyakorlatilag tananyag jellege indokolhatta. Az oklevelek közül leginkább II. Béla 1137. évi (DF 206 810) és Színes úrnő 1146. évi pannonhalmi oklevele (DF 206 814) említhető. Az Izidor-kézirat írástípusára tett megjegyzésünket látszik igazolni az esztergomi Énekek éneke-kommentár príma manusának írása. (Főszékesegyházmegyei Könyvtár. Mss.III.184 .). A kis méretű, lazább tractátiójú írásgyakorlat jól illett a nem reprezentáló, inkább didaktikus céllal készülő másolatokhoz. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy ha Csóka Lajosnak esetleg igaza van is a kommentár nem hazai másolását illetően, a Schäftlarnban való másolásra vonatkozó megjegyzését azonban nem kellően megalapozottnak kell minősítenünk.) Az előbb említett kommentár után következik az esztergomi iskolásjegyzet, megelőzve a kéziratot záró magyar történeti bejegyzést. A retorikai, grammatikai traktátus mind a rövidítések mennyisége, mind tractatiója tekintetében a dictamen műfaj jellegzetességeit mutatja. A kurzivitás irányába mutató, laza tractatiója, ductusa nem áll magában: II. Béla 1137. és 1138. évi oklevelei tanulságos párhuzamul szolgálnak (Pannonhalma: DF 206 811, Esztergom: DF 286 216). Ezek az oklevelek egyúttal az oklevelekben kevés változtatással előforduló könyvírás fellazulásának, a kurzivitás irányába tett nyitás első emlékeinek is tekinthetők. Pannonhalma nevének említése arra figyelmeztet, hogy az egyes scriptoriumok - sőt az egyes scriptorok is - a műfajok igényeinek megfelelően egyidejűleg használták a különböző írástípusokat. Közbevetőleg itt térünk ki az esztergomi iskolai jegyzet után bemásolt, a magyar királyok temetkezési helyeit felsoroló bejegyzésre, amelyet - újabban már nem kis túlzással - esztergomi krónikaként emlegetnek. A kétségkívül érde15 Sopko, Július: Najstarsie kosické rukopisné knihy. in Kniha 1975. 82., Kataloge des Germanischen Nationalmuseums Nürnberg. Bd. II. 2 Wiesbaden, 1986. Hrsg. v.Hardo Hilg. 21-23. 16 „Kódexek" No. 25.
