Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

I. ÍRÁSTÖRTÉNET - ÍRÁSBELISÉG - J. Fodor Andrienne: Magyarországi Gergely, az assisi kolostori scriptorium 14. századi szövegjavító szerzetese

Magyarországi Gergely, az assisi kolostori scriptorium 14. századi szövegjavító szerzetese 45 Az utolsó mű Gerardus Odonisnak a Galatákhoz írt levélhez készített postillája. Gerardus Odonis

8 szintén a párizsi egyetemen szerzett magister theologiae fokozatot a 14. század elején, és 1348-ban halt meg. Mind a négy postilla szerzője tehát hosszabb-rövidebb ideig a párizsi egyetemen tevékenykedett. Közülük kettőnek, Nico laus de Gorrannak és Guillelmus de Melitonának a müvei szerepelnek azokon a listákon, amelyek a péciákban meglévő és a stacionáriusoktól újramásolás céljára kikölcsönözhető müveket tartalmazták. A másik két szerző művei is több, egykorú másolatban ismeretesek, noha péciaként kölcsönözhető példányukról nem tudunk. A kódex részletes paleográfiai vizsgálata még hátra van. Mindkét scriptor kézírása franciás iskolázottságra utal. Az első műben, Nicolaus de Gorran postillájának első háromnegyed részében végig megtalálható a péciák jelölése: az 183. lapokon XXVIII-ig megy a pécia-számozás, ám a 84. laptól elmarad. Az egy péciának megfelelő szövegrész a kéthasábosan teleírt kódexben 3 fólió és még kb. 6-10 sor, összesen kb. 630-640 sor. Ezt azért fontos ilyen pontosan kiszámítanunk, mert a könyvmásolókat péciánként fizették. Az assisi kódex további érdekessége, hogy az elejére a párizsi egyetem egy scriptorel számol ásat is beírták, amely Nicolaus de Gorran postillájának a másolási árát tartalmazza. Eszerint: egy pécia másolási ára 9 denarius volt. Volt 15 lemásolandó péciája, amelynek ára összesen 15 solidust és még három párizsit, azaz párizsi grossust tett ki. Ehhez jött még hozzá a pergamen áraként 4 solidus. A scriptor már kapott a Mátéhoz írt Postilla másolásáért 3, János postilláiért pedig 2 solidust. A fenti scriptorelszámolást a kódex első táblájának belső felére ragasztott kódextöredékre jegyezték fel. Valószínűleg ez borította eredetileg Nicolaus de Gorran postilláját, mielőtt összekötötték a másik három müvei. A végére, a kódex 128v lapjára ezt írták: „Postilla super Mattheum 4florenis", vagyis a Mátéhoz írt postilla másolási ára - a párizsi könyvmásolási díjakat átszámítva - 4 forint volt. A párizsi egyetem scriptorelszámolását, a másolás „árjegyzékét" a továbbmásolásra szánt exemplárokba valószínűleg több esetben bemásolták. így ha egy mintapéldány messze elkerült Párizsból - és például Itáliában egy kolostori scriptorium mintapéldánya lett - a beírt párizsi másolási árakat átszámítva az ország pénznemére, könnyen és pontosan ki lehetett számítani az újramásolás költségeit. A kolostori scriptoriumokban a saját, valamint a rendtartomány többi kolostorának a szükségletén kívül - megfelelő díjazásért - megrendelésre, világiak részére is másoltak kódexeket. Az assisi kódex elején 14. századi kézírással a „Condam P. Archiepiscopi Beneventani" bejegyzés olvasható. Petrus de Pinu 1350 és 1360 között volt beneventói érsek. Tulajdonosa volt-e a kódexnek vagy csak az első részének, eldönteni nem tudjuk. Ha tulajdonosa volt, akkor csak nagyon rövid ideig lehetett Hurter, H.: Nomenclator literarius ... IV. Oeniponte, 1899.