Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

I. ÍRÁSTÖRTÉNET - ÍRÁSBELISÉG - Sarbak Gábor: A Fragmenta Codicum húsz éve

A Fragmenta Codicum húsz éve 31 témájánál és nyelvénél fogva nemzetek fölötti volt, és e nemzetek fölöttiségben nem mindig vagy csak nagyon nehezen foghatók meg az egyéni, nemzeti, pontosabban területi színek. A középkori élet egy másik, szintén nem kevésbé fontos területén is hozott új eredményeket a töredékkutatás: a kánonjogi töredékek számbavétele és értékelése Erdő Péter érdeme volt, aki Bónis György megállapításait - most már nagyobb anyag ismeretében - több ponton továbbfejleszthette.

19 Egyetem nélküli középkorunkban különleges szerepe volt a kánonjogi kéziratoknak, mind a teljes kódexeknek, mind pedig töredékeiknek, mivel ezen a területen nagyon jól érzékelhető a kézirat keletkezési helyének (provenientia originis) és használati helyének (provenientia usus) különbözősége. Vagyis a kézirat tartalmának hatása az elkészítés helyétől távol érvényesült, hiszen ezeknek a műveknek az ismerete és alkalmazása az egyházi élet mindennapjaiban - akár a szentszéki bíráskodásban, akár az egyes plébániákon - elengedhetetlen volt. Az egyházi jogot többnyire Bolognában tanult studensek révén így hatott az ott beszerzett, lemásolt jogi kódex, azok hazatérése után itthon. Egyetem nélküliségünkből fakadóan a kánonjogi írások nagy része nem is készülhetett itthon, forrásértéküket azonban bizonyíthatóan itthoni használatuknak köszönhetik." Tehát, ha az értékelhető mennyiségű magas kánonjogi irodalom keletkezéséből ki is zárhatjuk a fentiek értelmében Magyarországot, mégis a gyakorlati segédkönyvek tetemes részét a 14. század közepétől kezdve már másolhatták itthon, új és új gyűjteményeket állíthattak össze. l Fontos eredménynek látszik Erdő Péternek az a megállapítása, hogy a 13. század második felétől kezdve a komoly egyházjogi művek hazai jelenlétükkel nagyobb súllyal vették ki részüket a jog gyakorlati alkalmazásában. Úgy véljük, hogy nyilvánvaló a pusztán csak paleográfiai megfigyelésekből levonható végkövetkeztetések sokszor elégtelen volta. Minél több írás ismeretének birtokában, a több ismeret nem eredményez feltétlenül több és biztosabb tudást, mert sokszor a változatok, az átmeneti jelenségek, határesetek száma haladja meg a kezelhetőség mértékét. A legnagyobb szaktudással és körültekintéssel végezve is a paleográfiai és kodikológiai vizsgálódást, a középkor vége, vagyis az íráshasználat tömegessé válásának kora felé haladva, a puszta paleográfia vagy kodikológia önmagában nem képes kielégítően elhelyezni térben és időben egy kéziratot. A gótikus írások korát megelőző évszázadokban talán kedvezőbb a helyzet: kevesebb scriptorium eleve kevesebb termékével kell számolnunk, és természetesen így a fogódzópont is kevesebb. A SZÁMOK TÜKRÉBEN A Budapesti Egyetemi Könyvtár és a Központi Papnevelő Intézet Pálos Könyvtárának anyaga hajdan egyetlen egységet képezett, így a Fragmenta Codicum in Erdő Péter; Kánonjogi kódexek és töredékek Magyarországon. In: Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról. Szerk.: Szelestei N. László. Bp.1989. 51-61, a továbbiakban Erdő. 20 Erdő 56. Richardus de Pofis: Summa dictaminis, ÖNB God. lat. 481, magyarországi használata biztos. Egyik possessora Vencel király volt. 21 Erdő 57. 22 Erdő 58.