Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)
IV. SZAKSZERŰSÖDÉS AZ IGAZGATÁSBAN ÉS A VÁLLALKOZÁSBAN - Lengyel György: A magyar gazdasági vezetők rekrutációja és képzettsége a 20. században: a professzionalizáció két hulláma
A magyar gazdasági vezetők rekrutációja és képzettsége a 20. században: ... 153 azonban azok a szabályok amelyek gátat szabtak az érdekek nyers érvényesítésének. Ilyen célokat szolgáltak egyebek közt tőzsdebíróságok, az összeférhetetlenségi törvény és a tisztességes versenyt szabályozó megállapodások is. A gazdasági elit attitűdjét továbbá átszőtte egy morálisan megalapozott gazdaságideológia. Ez az alapítók esetében a szigorú munkamorál, a puritán életvitel, egyfajta munkaadói felelősségtudat és a vállalkozói profitorientált magatartást több olyan visszatérő elem egészítette ki, amelyekre büszkék voltak. Nem annyira a nemesi címek voltak ezek, amelyekhez a gazdasági elit legtöbb kulcsfigurája a századelőn hozzájutott: sokkal gyakoribb az életrajzokban, korabeli, nyilvánvalóan ideologikus célú zsurnalisztikus portrékban a karitatív tevékenységre való utalás, annak a tudatnak a hangsúlyozása, hogy „ezreknek adnak kenyeret", hogy a semmiből szívós munkával létrehoztak valamit. Erre utalt Weiss Manfréd sírfeliratán a „csepeli müvek megalkotója" kitétel is. (Lengyel, 1989, 43. o.) Ugyanakkor a legfőbb problémát az alapítás során nem a tőkehiány, hanem a piaci korlátok jelentették. Ezen a problémán, minden autonómia-törekvés és vállalkozói érték ellenére elsősorban az állami hadimegrendelések kijárása révén igyekeztek segíteni. A gyáripari sajtó tartalomelemzése arra utalt, hogy a század első felében a gazdasági elit két generációjának attitűdjében egyfajta elmozdulás volt megfigyelhető. Az alapítók vállalkozói értékrendjét az örökösök esetében a hivatástudat, a szakszerűség meritokratikus értékei váltották fel. (Kovács, 1989) Ezek az értékek ideológiai tartalmukat tekintve semlegesebbek voltak, mint az egyéni teljesítményt a magántulajdon intézményébe ágyazó liberális értékek, s ennélfogva időtállóbbnak bizonyultak. A munkaadói érdekvédelmi testületek ugyanakkor kevésbé hatékony érdekérvényesítő képességet mutattak az kinagyított gazdaság periódusában. Bár a nagy gazdasági szervezetek vezetőinek kiválasztási mechanizmusát semmiféle formális szabály nem rögzítette, a reális társadalmi rekrutációs és képzési minták szigorú szabályszerűségeket mutattak. Reputációs mintán alapuló elemzési tapasztalatok arra utalnak, hogy az alapítók kétharmada olyan családban született, ahol az apa maga is üzletember, nagy- vagy kisvállalkozó volt. Tíz százalék alatt maradt azoknak az aránya, akik alacsony sorból emelkedtek fel, és akikre ennélfogva a szó szigorú értelmében vett self made man pályakép illett. Mégis viszonylag sokan érezték úgy, hogy saját erejükből emelkedtek fel. Nem elhanyagolható volt körükben azoknak az aránya, akik gyakorlati képzettséggel vagy középiskolai, kereskedelmi akadémiai végzettséggel rendelkeztek. (Lengyel, 1989) A Budapesti Kereskedelmi Akadémián végzett egyebek közt Weiss Manfréd és Krausz Simon is. (Szuppán, 1907) Utóbbi emlékirataiban az akadémia fő erényeként azt hozta fel, hogy megtanította a növendékeket a könyvelésre, és ennélfogva az üzleti tranzakciók eredményességének megítélésére. (Krausz, 1937) Ugyanakkor az alapítóknak valamivel több, mint a fele folytatott felsőfokú tanulmányokat, és hozzávetőleg ennyien külföldi tanulmányutat is tettek. A felsőfokú képzettségűek ilyen aránya nemzetközi összehasonlításban is magasnak bizonyult.
