Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

IV. SZAKSZERŰSÖDÉS AZ IGAZGATÁSBAN ÉS A VÁLLALKOZÁSBAN - Lengyel György: A magyar gazdasági vezetők rekrutációja és képzettsége a 20. században: a professzionalizáció két hulláma

A magyar gazdasági vezetők rekrutációja és képzettsége a 20. században: ... 151 Nem szükséges e ponton arra az álláspontra helyezkednünk, amelyik a gazdasági vezetést eleve a professzionális csoportok közé sorolja. Az alábbiakban éppen azt kívánom megvizsgálni, hogy mennyire illeszthető a professzionalizáció fogalma a magyar gazdasági vezetőkre a szó mindkét értelmében. Azaz, mennyiben vált a magyar gazdasági vezetés szakszerűbbé a húszadik század folyamán, s mennyiben vált hivatássá? Azt vizsgálom ennek kapcsán, hogy a gazdasági vezetők egyes generációit milyen rekrutáció és képzettség, milyen érdekérvényesítési mód és milyen attitűd jellemezte? A magyarországi professzionalizáció alakulását jelentős mértékben tagolta a politikatörténet, a rendszerváltás, a hadi- és a békegazdaság dinamikája. A professzionalizáció első hulláma nagyjában a húszadik század első felére, második hulláma pedig a század második felére esett. Mindkét hullámban két-két vezetői generációt különíthetünk el: az alapítók és az örökösök illetve a munkásigazgatók és a káder-menedzserek generációit. A PROFESSZIONALIZÁCIÓ ELSŐ HULLÁMA: ALAPÍTÓK ÉS ÖRÖKÖSÖK A professzionalizáció első hullámát kondicionáló jelenségek közt említendő elsőként a gazdasági élet nagyfokú koncentrációja, ami azzal járt, hogy az igen nagyszámú kisüzem mellett néhány nagyüzembe összpontosult a termelés és a munkásság jelentős része. A harmincas években mintegy 70 olyan nagyüzem volt, amelyekben a munkáslétszám meghaladta az 500 főt, s ez a munkásság egyharmadát adta. Kiépült tehát a nagyüzemi szervezeti forma, ami magával hozta a vezetői és szakértelmiségi szerepek differenciálódását. Ezzel együtt kiépült a bürokratikus és adminisztrációs modell, amely a személyes és eseti ügyintézés helyett a rendszeres kalkulációt és információ-feldolgozást tette lehetővé. Maga a gazdasági adminisztráció a hivatali eljárásmód személytelen normáihoz igazodott. Nem jelenti ez azt, hogy a gazdasági adminisztrációban egyáltalán ne lett volna jelen a személyes és informális kapcsolatok szövevénye. Interjúk és emlékiratok is megerősítik azt a feltevést, hogy e tényezők - noha alárendelődtek a hivatali működés logikájának - átszőtték a formális döntési mechanizmust. A gazdasági vezetés az alapítók generációjában teljes tevékenységet követelő, s az esetek döntő többségében egész életre szóló hivatássá vált. Gyakoribbnak e tekintetben már Weiss Manfréd ilyen jellegű pályafutása bizonyult, noha előfordultak olyan pályaképek is, mint bátyjáé, Bertholdé, aki viszonylag fiatalon felhagyott a gazdasági tevékenységgel és közéleti szerepet vállalt. A nagy szervezetek elterjedése, a gazdasági tevékenységek koncentrációja nem csupán a szakértelmiségi tevékenységek iránti igényt alapozta meg, hanem új vezetői típusok elterjedéséhez is hozzájárult. A műszaki és a kereskedelmi igazgatók szerepében olyan új, fizetett vezetők jelentek meg, akik nagy valószínűséggel szakértelmiségi karriermintát futottak be.