Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)
IV. SZAKSZERŰSÖDÉS AZ IGAZGATÁSBAN ÉS A VÁLLALKOZÁSBAN - Tóth Árpád: Pest város tisztviselői az 1820-40-es években
140 írástörténet - szakszerűsödés Tóth Árpád gatiói" között három olyan is volt, amely a Duna Gőzhajózási Társaság részére szólt, és azok mindösszesen 800 forintot tettek ki. A kérdés feltevését az a tény is igazolja, hogy a kölcsönzött pénz korántsem számított biztos jövedelemnek. A hagyatékokban az aktív tartozások jelentős része „kétes kintlévőségnek" minősült. Ráadásul nem is mindig érthető, hogy mitől függ egy „obligatio" ilyen szempontú besorolása, hiszen a már említett Seeber-hagyatékban teljes értéküeknek számítottak olyan kötelezvények is, amelyek negyed századdal korábban köttettek és amelyek kamathátralékai is több, mint tíz éve nem voltak törlesztve, ugyanakkor két-három éves ügyletek „kétesnek" minősültek, köztük olyanok is, amelyekben grófok voltak a partnerek. Ilyen körülmények között jelentőséget kell tulajdonítanunk annak, hogy a városigazgatás potentátjai a nemzedékek óta változatlanul az évi 6 % kamatot hozó pénzkölcsönzést tartották a legcélszerűbb vagyongyarapítási módnak. A jelenleg rendelkezésre álló adatok áttekintése alapján úgy látszik, hogy a háttérben olyan mentalitás keresendő, amely a korban már létező vállalkozói magatartással szemben és vélhetően annak ismeretében, tudatosan választotta a gazdagodásnak ezt a hagyományosabb módját. Azt is látnunk kell azonban, hogy ez a vagyongazdálkodásnak egyáltalán nem volt a legtradicionálisabb eszköze a korabeli Pesten. Arra gondolunk, hogy a készpénz az átvizsgált hagyatékok aktívumában maximum 5 %-ot tett ki, akárcsak a bútorokból, ruhákból, edényekből stb. összeálló tárgyi anyag. Itt persze a reprezentáció kirívóan magas költségekkel járhatott, így az egyik polgármester esetében a „Kerti Szalon" fenntartása - a 24 szék és a 2 játékasztal a legfeltűnőbb bútordarabok az ebben a háztartásában minden szobára jutó 2 aranykeretes festmény, 3 drága lámpás, 2 tükör stb. mellett -, Perlaska festő díjazása az elkészített portrékért (225 forint), egzotikus növényeket is magában foglaló üvegház (208 forint). A városi tisztviselők vagyoni helyzetének értékeléséhez azonban azzal is tisztában kell lennünk, hogy gazdagságukban fontos szerepet játszhatott egy másik anyagi forrás, mégpedig a szülői házból öröklött summa, amely pl. Tretter tanácsnok esetében a testvérére és rájutó összeg együttesen 40.000 forint volt. Sajnos az anyagi háttér ilyen forrásairól a többinél is kevesebb dokumentum maradt ránk. Ezek az adatok persze még további pontosításra szorulnak. így érdemes volna még azt is kimutatni, hogy a szegényen meghalt tisztviselők hány évet éltek. így is feltűnő azonban, hogy míg a karrierutakat elemezve nem tapasztaltunk szakadékot a város vezetői és az alacsonyabb beosztásokat betöltők között, addig anyagi helyzetüket tekintve egyértelműen külön csoportba tartoztak. További lehetőség, hogy szinkron összehasonlítást készítünk a tisztviselők és más, pesti társadalmi csoportok vagyonszerzési stratégiája között. Van tehát még kutatandó téma és ellentmondás a pesti hivatalnokok társadalmi helyzetének vizsgálata során, mégis úgy gondolom, hogy karrierlehetőségeik, vagyoni helyzetük és az általuk követett társadalmi viszonyítási minták kérdéseivel kapcsolatban alapvető szempontokat sikerült tisztáznunk.
